2019.03.28. 12:45
Egyszerűen nem tanították meg őket az élet tiszteletére
Egy jászsági gazda évekig fáradozott azért, hogy gólyát szoktasson a portájára.
Csábító fészkelési lehetőségeket kínált fel számára, kényelmére békás tavat ásott a tanyán. Egy karcagi orvos meg élete végéig a kertjében adott otthont egy törött szárnyú gólyának.
Mindkettejüket a természet, az élővilág tisztelete vezette cselekedetükben, s ez önmagában hordta jutalmát. A sérült gólya barátságába fogadta gazdáját, társa lett kerti sétáin, egész nap el nem mozdult volna mellőle.
A jászsági gazda további történetén babonát sejtve lehet ugyan mosolyogni, de amikor egy új otthont kereső gólyapár végül élt a szíves invitálással, néhány év alatt zsivajgó gyermeksereg töltötte meg a tanyaudvart.
Ha nem is a gólya hozta őket, de tény, hogy a természettel békében élő családok mindig szívesebben fogadják a gyermekáldásban testet öltő ajándékot.
Azt meg most olvasom a hírportálon, hogy Cserkeszőlőn nem nyugodtak addig, amíg hozzáértő szakemberek segítségével hozzá nem fogtak egy életveszélyes gólyafészek megmentéséhez.
Erre is legyinthetnek néhányan, mondván, hogy nem volt jobb dolguk. Ha kell, majd kerül másik madár az elpusztult helyére. Nincs igazuk, mert tapasztalat szerint a környezetünk iránti közömbösség könnyen csaphat át tudatos pusztításba. Sajnos gyakran olvasni senkinek sem ártó élőlények értelmetlen megöléséről, aminek súlyát fel sem fogják elkövetőik.
Egyszerűen nem tanították meg őket az élet tiszteletére. Ezért is fontos az, amit most Cserkén tettek élővilágunk egy kis pótolhatatlan szeletének megóvására.
