2019.03.09. 11:28
A háború utáni első Skoda buszjárat eredetileg furgonnak készült
Pár héttel ezelőtt egy cikk jelent meg a Szoljon.hu-n a hatvanéves Skoda Octaviáról, mely a márka nyolcadik modellje volt a második világháborút követően. Érdemes azonban felidézni egyik elődjét is: a közvetlenül a háború után gyártott Skoda 1101-es modellt – ennek kapcsán pedig az autógyár Szolnokhoz fűződő kapcsolatát is.
A Skoda 1011 egy korabeli reklámplakátja. Nem vált népautóvá...
Fotó: a szerző könyvtárából
A Skoda 1101, vagy ahogy nevezték a Tudor (állítólag az angol two-door, vagyis a kétajtós elnevezésből származik) története érdekes részleteket rejt. A háború után a pénz- és alapanyaghiány miatt több autógyár is az 1930-as évekből származó, de kissé korszerűsített típussal indította újra a termelést.
Így volt ezzel a Skoda is! A régi Populárból fejlesztették ki az 1101-t. A méreteivel a szovjet zónában amolyan népautónak szánták, mivel a Trabant és a Wartburg csak jóval később jelentek meg.
Végül is egyszerű technikával készült: az acélkarosszériát (mely tartalmazott farészeket is) központi csővázra rögzítették, a felfüggesztés a tengelyeknél kereszt laprugós volt, hátul lengőtengelyes kialakítással. A legszembetűnőbb eltérés a későbbi Skodákkal szemben: az orrmotor!
Az erőforrásban ugyanis nem nagyon válogathattak. Adva volt ugyanis az ezer köbcentis soros, négyhengeres vízhűtéses benzinmotor, mely harminckét lóerős teljesítményt tudott kicsikarni magából – ezzel mintegy száz kilométer/órás sebességet lehetett elérni. A váltómű négyfokozatú volt, a hátsó kerekekre kardánhajtással vitte át a nyomatékot. Fogyasztása száz kilométeren nyolc liter volt.
Harmincöt literes tartályában négyszáz kilométerre elegendő üzemanyag fért el. Az első ajtó még hátrafelé nyílt, mint a régi angol taxiknál. A Tudor csomagtartóját is hátul helyezték el. A csomagtér nem lett túl tágas, de a pótkerék és két megpakolt bőrönd vígan elfért benne.
Az alvázat Mladá Boleslavban készítették, a karosszériát a Kvasinyban és Vrchlabban működő gyárakban. A Skoda Tudor alapváltozata 1946 májusában jelent meg.
Fotó: a szerző könyvtárából
Na de hogyan került kapcsolatba Szolnokkal a márka?
A háború után a város vezetése újraindította az autóbuszjáratokat, de alig volt megfelelő járműpark. 1947. július 15-én a polgármester javaslatára megalakították a város autóbuszüzemét. Az elnevezése „Szolnok megyei város üzemei – Autóbuszüzem” lett.
1948. január 22-én a fővárosban a Steyr-Austro Daimler-Puch műveknél a vezetőség megtekintett egy Skoda autóbuszt, amit azután hatvanháromezer forintért meg is vett. Az adásvételi jegyzőkönyv szerint a motor Skoda gyártmányú, hathengeres erőmű volt, maga a busz pedig harmincszemélyes. Ez a jármű eredetileg furgonnak készült, azt alakították át autóbusszá.
A háború utáni első autóbuszjárat ezzel a Skoda busszal indult el, 1948. február 4-én Szolnokon, a vasútállomás és a Szabadság tér között. Június 12-én azonban már szervizbe kellett vinni a járművet a város reklamáló levele szerint:
„…A vízszivattyú folyik, a kuplung nem jó, erős kopás és rugótörés van, a kardán rángat, üt, morajlik, a motor füstöl, és olajat többet fogyaszt a kellőnél…” További sorsát nem ismerjük...
A város vezetése a forgalom folyamatos lebonyolítására vásárolt még három autóbuszt. A Skodát eladó cég további raktáron lévő járműveit is értékesíteni akarta, ezért elküldte a Skoda 1101 személygépkocsi prospektusát és árajánlatát.
A cég ajánlata szerint a Tudor ára ötvenegyezer-ötszáz forint volt. Emlékeztetőül annyit, hogy abban az időben a havi ötszáz forint kereset már jó jövedelemnek számított (több mint száz havi bérből lehetett kifizetni ezt az autót.)
Talán ez is megvilágítja, miért nem lett népautó a Skoda Tudor...
