A fiatal szolnoki lányt beválogatták a bécsi Operabál nyitótánckarába

– A társastánc hétéves korom óta az életem része, az Aranycsillag Klubban kezdtem tanulni, és szenvedélyem a mai napig. Korán megfogott a báli hangulat.

– Amikor még itthon tanultam is mindig szerettem volna a budapesti operabálon vagy a füredi Anna-bálon részt venni, de soha nem találtam hozzá partnert – mesél a kezdetekről Erdei Fanni. A csinos, fiatal lány két éve érettségizett a Verseghyben, azóta Bécsben él és tanul.

– A saját bőrömön tapasztaltam, hogy a bálozásnak Ausztriában milyen nagy kultusza van. Szinte minden hónapban van egy-egy bál, de január és február környékén szinte mindennap.

– Viszont, ahogy kint is mondják, a „bálok bálja” az „éjszakák éjszakája” az az operabál. Tavaly megismertem kint egy magyar fiút, akinek szintén táncos múltja van. Beszélgettünk, közben felvetődött, mi lenne ha megpróbálnánk…– emlékszik vissza.

Augusztusban, vagyis úgymond az utolsó pillanatban jelentkeztek, sikerült. Bár a neheze csak akkor következett. Behívták őket előtáncolásra az operabálba.

– Ezt úgy kell elképzelni, hogy volt a tíztagú zsűri, és mindenkinek egy kör, balra fordulós bécsi keringőt kellett eltáncolni, amit itthon én nem is tanultam. Gyorstalpalóban kellett megtanulni, szinte improvizáltunk, de sikerült.

– Két-három héttel később jött az üzenet, beválogattak minket – meséli örömmel. Nem véletlenül. Több száz párból választották be őket abba a bizonyos száznegyvennégybe, akik megnyithatták a híres bécsi operabált. És nem is akárhová, az első sorba állították a magyar párost.

– A bál napja nagyon különleges volt, míg élek, soha nem felejtem el. Egész nap izgultam, hiszen hosszú évek óta vágytam erre. Délután mentem a fodrászhoz és a sminkeshez. Több mint három órával a kezdés előtt ott kellett lenni, az öltözőben még egyszer elpróbáltuk a táncot.

– Tíz óra körül már sorban álltunk, megkaptuk a virágcsokrainkat. A Kék Duna keringővel indítottuk el a bált, amikor letáncoltuk, a vendégsereg azt kiabálta magyarra lefordítva, hogy „ Minden keringő!” ezután ők is táncolni, keringőzni kezdenek. Onnantól kezdve különböző standard és latin táncok szólnak pirkadatig.

– Ez az alkalom szó szerint soha vissza nem térő, hiszen aki egyszer megnyitotta a bált, az többé nem szerepelhet a nyitótáncosok között. Egyrészt emiatt is felejthetetlen, másrészt ki tudja, vendégként is mikor jutunk el ide még el, egy ekkora eseményre.

– Ami még nagy élmény volt számomra, hogy a nyitótánc előtt a kedvenc operadalomat hallhattam élőben. Ezt a pillanatot is próbáltam magamba szívni…

– Körbenéztem a vendégseregen, ott volt az osztrák kancellár, az osztrák elnök, Ausztria legfelsőbb körei, de ez nem volt lényeg ezen az estén, hiszen mindenki társadalmi szereptől és kortól függetlenül ugyanolyan jó kedvvel táncolt – meséli boldogan Fanni, aki táncpartnerével, Kevinnel hajnal ötig, a bál végéig ropta a bécsi operabálon.

A részt vevők életkora is számít

A bál egyik fénypontja, hogy a nyitótáncban szereplő lányok koronát kapnak, és azt meg is tarthatják. Maga a tiara is külön figyelmet kap.

– A korona igazából a legnagyobb ékszer, amit lány kaphat. A bécsi operabál előtt külön esemény az adott évi korona bemutatása. Az idei, háromszázötven Swarovski-kővel díszített tiarát például a Versace cég divattervezője tervezte – mondja a bálon viselt koronáról Fanni.

Azt is elárulta, nem véletlen, hogy a nyitótáncban részt vevők életkora is szigorúan meghatározott, 16 és 24 év közöttinek kell lenniük. A bálon kifejezetten a lányokra helyeződik a hangsúly, hiszen egykor így vezették be őket a társadalmi életbe. A báli ruha, melyet a lányok viselnek sem véletlenül egyszerű és fehér, hiszen az ártatlanságot, a tisztaságot szimbolizálja.