SZOLNOK

2019.03.30. 19:54

A Duna–Tisza-csatorna megálmodója

„A hidakkal csak baj van!” – ez a mondat állítólag magától Dillher Ferenc ezredestől származik. Erre lehet következtetni Bojtor István rövid kis karcolatából, amely a Dillher ezredes lova címet viseli.

Szikszai Mihály főlevéltáros

A szolnoki Tisza-híd az 1700-as években

Forrás: Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára

Ebben a rövid történetben minden osztrák katona az ezredest a sebesült lováról faggatja. Nem esik szó a csatában elesett harcosokról vagy Dillher felkötött kezéről, csak a paripáról kérdezgetik.

Pedig az ezredes is megér néhány gondolatot! Már csak azért is, mert egy ideig Szolnok várának parancsnoka volt, és a Duna–Tisza-csatorna ötletének első megteremtője.

Franz Ferdinand Dillher von Althen báró neve először a Rákóczi-szabadságharcban tűnik fel. Az 1704-es nagyszombati csata során említik első alkalommal, majd ezt követően a Morva és a Vág mellett vezette seregeit. Naplószerű jelentést írt II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején. Kézirata 1711-ben készült el: egy példányt Savoyai Jenő herceghez, egy példányt a bécsi udvari haditanácshoz juttatott el. Azután kinevezték a szolnoki vár parancsnokának.

Mikor kerülhetett ide? Szolnokon ebben az időben kamarai hivatalok működtek, legnagyobb jelentősége a sóhivatalnak volt. Ennek vezetője írja 1713. február 6-án: „Dillher ezredest mindennap várják, csak ne lenne olyan csudálatos fejű ember, mint amilyen Bössinger volt…”

Ez utóbbi parancsnok „népszerűségéről” ugyanis panaszáradatok sokasága tanúskodik. Mindezek Illéssy János levéltárosnak a megyére vonatkozó regesztáiban olvashatóak.

Dillher parancsnok megérkezése után nagy építkezésekbe kezdett. Ő javíttatta ki a Tisza-hidat 1714–16 között, sőt a szandai töltésen három mocsári hidat is veretett. A lakossággal való kapcsolata azonban nem volt zökkenőmentes.

A helyi halászokat sokszor behurcolta a várba, elvette a fogásukat, sőt a piacra igyekvő szekereseket is betessékelte az erődítménybe, és csak munkavégzés után engedte őket tovább. A kiváló szolnoki halak láttán érlelődhetett meg benne a gondolat: ezeket a kitűnő árucikkeket érdemes lenne csatornán Pest piacára szállítani.

Így azután 1715-ben kidolgozta a Pest–Szolnok közötti Duna–Tisza-csatorna terveit. Erről részletesen Takács Sándor ír a Magyar Gazdaságtörténeti Szemle 1902-es évfolyamában.

A szolnoki Tisza-híd az 1700-as években
Fotó: Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára

Mindjárt az elején Hollandia példáját mutatja be, ahol kitűnő csatornákat, gátakat csodálhat meg az utazó. Magyarországon pedig mint írja: „csatornák építésére ennél alkalmasabb földet keresve sem találhatnék. Szolnok és Pest között minden nehézség nélkül, csekély költséggel lehetne csatornát építeni. Ha pedig elkészülne, a sószállítás Pest felé alig kerülne pénzbe. Ezenkívül fát is úsztathatnának Máramarosból…”.

Persze említi a friss halat is – ebben volt tapasztalata –, amelyet minden nehézség nélkül lehetne Pestre szállítani, s onnan a Dunán tovább felfelé. A csatornából kiemelt vízzel a Kiskunság száraz területeit öntözni is tudnák.

A haditanács Dillher tervét 1715. június 15-én átküldte az udvari kamarának, amely kérte a részletes tervezést. A jelentések szerint Dillher báró elkészítette a csatorna részletes tervét, legalábbis azt írta 1728-ban, hogy a mérnökök elismeréssel adóztak ötletének.

Szolnok parancsnokának volt még egyéb találmánya is, például a hajók nélkül felállítható gyors hadihíd, amelyről azonban csak ennyi maradt az utókorra. De csatornatervével elindítója lett egy évszázadokig tartó vízügyi elképzelésnek, melynek szikrája még napjainkban sem hunyt ki.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában