Új vezető állt munkába a megyei múzeum régészeti osztályán

– Igen, már az egyetem alatt is ásatásokon vettem részt a múzeumban, ahol Csányi Marietta akkori osztályvezető szívesen fogadott, mert munka volt bőven, és jól jöttek a régészhallgatók – válaszolja az új osztályvezető arra a felvetésre, hogy valójában korábbi munkahelyére tért vissza jelenlegi pályamódosításával.

Elmondása szerint az egyetem után is itt kezdte szakmai munkáját, bár hivatalosan nem tartozott az intézmény állományába. – Akkor sikerült ma is meglévő jó kapcsolatomat kialakítani a kollégákkal. A rákóczifalvai Bivaly-tói ásatáson Csányi Mariettával, Tárnoki Judittal, V. Szabó Gáborral, illetve Jászberényben Madaras Lászlóval, Szenttamáson Polgár Zoltánnal dolgoztam, de hely hiányában nem tudtak nekem régész állást ajánlani. Ennek akkor volt előnye is, mert közben férjhez mentem, született egy kislányom. Mivel férjem a katasztrófavédelem munkatársa, ahol a védekezések miatt gyakran hetekre el kellett utaznia, olyan munkát kellett vállalnom, hogy a gyerekkel tudjak lenni. Az ásatás arról szól, hogy az ember reggel hétkor kezd a múzeum kapujában és este ötkor, hatkor jön haza.

Egy kisgyereket hozni, vinni kell a bölcsődébe, óvodába, így amikor 2009-ben adódott egy lehetőség, hogy a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalnál végezzek munkát, átjöttem erre az inkább helyhez kötött hatósági oldalra. A megyeházán Sisa Béla műemléki felügyelővel dolgoztam együtt, ő vitte az építészeti, én a régészeti vonalat. Ez további kapcsolatot jelentett a múzeummal, mert a hatóság teremti meg a jogszabályi hátteret a múzeumi feltárásokhoz. A szabad levegő után persze más volt a hivatal. Az időjárás kiveszi az ember erejét, eleinte jól is esett bekerülni egy fűtött irodába. Bár egy idő után szárazzá vált számomra ez az élet. Szerencsére annak a munkának is volt terepi része, mert mi is kijártunk a feltárásokat ellenőrizni – magyarázza.

– A váltást a múzeummal együttes munkaként éltem meg, úgy, hogy az örökségvédelem érdekeit érvényesítettem a jogszabályok útján, s itt is ugyanúgy tudom a hatósággal együtt dolgozva érvényesíteni a múzeum érdekeit. Papírmunka meg itt is vár rám bőven. Emellett olyan személyiségnek látom magam, aki jó viszonyban tud lenni mindenkivel, így kiegyenlítő, ütközőember lehetek az osztályon. Egyébként meg a viták és ellentétek is előre vihetik a tudományt. Aminél nem hátrány, hogy ugyan itt is voltam valamikor, de most valójában kívülről jöttem ide. Úgy érzem, elfogadtak. Tartottunk egy közös megbeszélést, azon nem vettem észre, hogy valaki visszahőkölt volna. Én meg teljes bizalommal nézek az új feladat elé.

– Ami pedig engem illet, pont jókor talált meg ez a lehetőség. A lányunk már felnőtt, tizenhat éves, s mondják, hogy legalább tízévente váltani kell az embernek, hogy ne égjen ki. A férjem is maximálisan támogatott. Ő is mondta, hogy szeretné, ha elvállalnám ezt az új feladatot. Szeretnék terepre is kijárni, bár nem biztos, hogy lesz rá időm. Az állandó kiállítás felújítása, a leletanyagok revíziója, mellette a folyamatos szakfelügyelet nagy feladat lesz. Korábban is voltak ütközéseim a beruházókkal, de ott is mindig meg tudtam találni a közös hangot, amiben a múzeum is segítségemre volt. El tudtam fogadtatni velük, hogy nem azért végzünk feltárást, mert ez a szórakozásunk, hanem ezzel védjük a régészeti örökséget. Az ott szerzett rutinomat most itt is tudom használni, kamatoztatni.

Névjegy

Kelemen Angéla Szolnokon született 1973-ban. Régészeti osztályvezetői kinevezése előtt a régészeti felügyelőként dolgozott a megyei kormányhivatalnál. Házas, férje a katasztrófavédelemnél szolgál, egy gyermekük van. 2001-ben szerzett a Szegedi Tudományegyetemen történelem szakos bölcsész tanár, illetve régészet szakos bölcsész diplomát. Angol és orosz nyelvvizsgával rendelkezik. Szabadidős kedvtelései: futás, úszás, torna, olvasás, kézimunka. Tudományos publikációjának, kutatásainak témája: Árpád-kori településrészlet ismertetése Szolnok-Alcsisziget lelőhelyről.