Kétszázöt éve lezárt végrendeletet olvashattak el

Nem tudni, miként maradhattak ilyen hosszú ideig bontatlanok a különleges emlékek. Némelyiknél viszonyt fény derült a válaszra…

– A jászkun kerület végrendeleteinek kutatása közben Hortiné dr. Bathó Edit eddig még fel nem nyitott dokumentumokra bukkant. Kíváncsiak voltunk, mit tartalmaznak ezek a réges-régi papírok… – kezdte mondandóját a levéltár restaurátor műhelyében Csönge Attila.

A levéltár-igazgató itt arról számolt be, hogy a kisújszállási végrendeletek egy része az 1840-es évekből való. Azaz némelyik irat már több mint százhetven éve pihen felbontatlanul!

– Vannak azonban olyanok is itt, amelyeket korábban már felnyitottak – tette hozzá.

Vagy felvágták a papírt, hogy a viaszpecsét ne sérüljön, vagy pedig feltörték azokat – mutatta az ódon iratokat az intézményvezető.

Csönge Attila hírportálunk kérdésére elmondta, sokszor rejtély, hogy miért maradtak érintetlenek ennyi ideig ezek az emlékek. Támpontokat mégis találhatunk a válaszhoz.

– Egy korábban felbontott végrendelet például a kolerajárvány idején készült. Ebben az esetben kifejezetten azért készítettek ilyen iratot, mert a végrendelkezők felkészültek arra, hogy ők is meghalhatnak – ecsetelte a szakértő.

Hozzáfűzte, akkoriban a Jászkunság lakosságát is alaposan megtizedelte a kolera. Így előfordult, hogy a járványnak nemcsak a végrendelkező, de annak családja, vagy más örökösök is áldozatul estek. Az irat tartalma ezért sohasem láthatott napvilágot.

Közben Hortiné dr. Bathó Edit, a jászberényi Jász Múzeum igazgatója az egyik lezárt iratot nyitotta fel. Elénk tárva az emléket, elárulta, E. Balázsi Mihály és Bakos Julianna házastársak végrendeletét tartja a kezében.

Megtudhattuk, az 1864-ből származó végrendeleten Kisújszállás városi pecsétje ékeskedik. – Felbontás után mindjárt azt látjuk, hogy egy egyforintos okmánybélyeggel látták el az iratot – indított a kutató. Hozzátette, a ma is jól olvasható dokumentumot lúdtollal írták, a betűk már porlani kezdtek.

– A szövegben az áll, hogy a jegyző és az esküdt ment el a végrendelkezők házához, és ott hallgatták meg őket. Még a pár egészségéről is képet kapunk.

– Megtudjuk, a feleség rossz egészségi állapotban volt ekkor, a férje viszont nem. Annak ellenére pedig, hogy a feleség volt beteg, úgy rendelkeznek, hogy ha a férj halna meg előbb, a házát a nejére hagyja – folytatta Hortiné dr. Bathó Edit.

A múzeumigazgató hangsúlyozta, az eset azért is különleges, mert akkoriban a nők legtöbbször haszonélvezetet kaptak. Ám a férjek néha ettől is megfosztották a párjukat. – A feleségről azt olvashatjuk, hogy minden vagyonát a férjére hagyta.

Gyermekük pedig valószínűleg nem született. A végrendelet szövege már most árulkodik arról, hogy miért nem bontották fel eddig a rendelkezést. Mert senki másra nem hagytak semmit. S miután meghaltak, az iratot más már sohasem olvasta el – taglalta.

Egy másik testamentum is a restaurátor műhely asztalára került. Megpillanthattuk a keltezést: 1814. szeptember ötödike. – Az örökhagyó itt azt taglalja, nem bízza az „ősi földet” a gyerekeire, vagy másra, csakis a feleségére. Aki azonban csak addig rendelkezhet azzal, amíg ismét férjhez nem megy – elemzett a szakértő.

Az özvegyek öröklési joga akkoriban ugyanis meghatározta, hogy csak addig élvezheti a feleség az örökölt vagyont, amíg újra meg nem házasodik.

A végrendeletek kutatása rendkívül izgalmas és hasznos forrása lehet a helytörténeti elemzéseknek. Hiszen ezek által a régmúlt korok emberének élet- és gondolkodásmódját, vagy éppen a vagyoni helyzetét is megismerhetjük.

– A jászkunok 1799-ben alkották meg a törvénykönyvüket. Ez kimondja, hogy mindenkinek joga van rendelkeznie a vagyonáról. Sokan azonban az írástudatlanság miatt a nevüket sem tudták leírni, emiatt pedig a jegyzők segítségére szorultak – mondta Hortiné dr. Bathó Edit.

A múlt jászkunsági végrendeletei között egyébként olyan is íródott, melyben egy apa úgy rendelkezett, gyermekei közül az egyiket kizárja az örökségből, mivel az nem törődött az apjával. De arra is volt példa egy záradékban, hogy a végrendelkező megátkozza azt, aki nem teljesíti végakaratát.