Kanadában mutathatta meg tánctudását a két földvári fiatal

– Másfél éve táncolok Fruzsinával. Mindketten tiszaföldváriak vagyunk, itt élünk, itt is kezdtük a táncolást a Szilver Táncstúdióban. Ez sem most volt, már 12–13 évvel ezelőtt – emlékszik vissza Bárándi János, aki párjával, Tóth Fruzsinával Kanadában lépett fel az elmúlt hónapban, egy tánckoncerten.

János elmeséli, Fruzsit régóta ismeri, de csak később lettek „egy pár”. A másfél év alatt teljesen összeszoktak. János szerencsésnek érzi, hogy kevés a konfliktus közöttük, hiszen akad olyan páros, akik minden egyes edzésen összevesznek. Egy harmonikus munkakapcsolatnál a sikerre is nagyobb esély van. Persze, az eredményhez mindez nem elegendő. Nagyon sok edzés, szabadidő, munka, különórák, közös órák, táborok is kellenek hozzá.

Kérdésünkre, hogy az elmúlt években hallott-e kritikát János arra vonatkozóan, hogy nem túl férfias sport a versenytánc, a fiatalember csak legyint.

– Hajjaj! Főleg az általános iskolában mondogatták az osztálytársak, miért nem megyek el inkább karatézni vagy focizni? Aztán jöttek az eredmények, és onnantól megváltoztak a vélemények is. Volt olyan focista, aki azt mondta, inkább átjön táncolni, mert a mi nyakunkban ott csillognak az érmek, nekünk van sikerélményünk – meséli János, aki ma már oktatja is a táncot klubjában.

A kanadai utazással kapcsolatosan úgy véli, az ottani fellépés igazi elismerés volt!

– Úgy mentem ki, hogy odakint bármi megtörténhet. Hatalmas lehetőségként fogtam fel az utazást, mely egyszerre volt munka és szórakozás. Két helyszínen is táncoltunk kanadaiak és kint élő honfitársak között: Ottawában, a National Arts Centre-ben, Vancouverben az Orpheum Theatre-ben. A legnagyobb élmény maga a vancouveri helyszín volt, mely hatalmas és gyönyörű. Soha nem feledem, amikor a közönség felállva tapsolt nekünk az előadás után.

Életében először szállt repülőre Fruzsina

A jelenleg pedagógiai asszisztensként dolgozó, de óvó néninek tanuló Tóth Fruzsina életében először utazott a tengerentúlra, sőt repülőgépen is most ült először. Azt mondja, a kanadai fellépések mellett bőven jutott idő szétnézni a városokban, sétálni nagyokat az óceán partján. Szerencse, hogy éppen akkor nem a megszokott mínusz 20 fok volt, hóviharral kiegészítve.

– Találkoztunk kint élő magyarokkal, akik megkérdezték, honnan érkeztünk. Mikor mondtuk, hogy Tiszaföldvárról, csak néztek nagyokat, nem igazán tudták, hol van a váro­sunk – nevet a fiatal lány, aki bármikor igent mondana egy hasonló külföldi megkeresésre, Jánossal a világ végére is elutazna táncolni.

– Jana remek partner, mintha a bátyám lenne! Mindkettőnknek komoly párkapcsolata van, így a kettőnk közötti viszony tényleg csak munkakapcsolat – súgja meg Tóth Fruzsi.