2019.02.10. 20:00
A súlyos baleseteket követő életmentő műtétek a legkomplexebbek
Ismét volt alkalmunk beszélgetni azzal a fiatal orvossal, akiről másfél évvel ezelőtt írtunk a Szoljon.hu-n. Dr. Karkecz Konrád akkor még orvostanhallgató volt, éppen a gyakorlatát töltötte a Hetényiben. Ugyanitt ő ma már rezidens.
Dr. Karkecz Konrád a szolnoki kórházban.
Forrás: Beküldött fotó
A megyei Hetényi Géza Kórházban szerencsére nem kell szakorvoshiánytól tartanunk, hiszen a statisztikák szerint országos szinten is magasnak számít a rezidensek aránya. Ráadásul az elmúlt évek tapasztalatai alapján, azok a fiatal orvosok, akik rezidensként érkeztek a szolnoki kórházba, szinte egytől egyig ott is maradtak.
Hasonlóan alakult dr. Karkecz Konrád az élete is. A másfél évvel ezelőtt bemutatott, akkor szörnyen elfoglalt orvostanhallgatóból tehát mára egy nem kevésbé elfoglalt megyei orvos vált.
– Értek meglepetések az első hetekben, amikor elkezdtél dolgozni a megyei kórházban?
– Az volt a legmeglepőbb, hogy elég hamar hagytak önállóan dolgozni. A sürgősségi osztály baleseti részlegén az első hónapban például csak besegítőként dolgozhattam, amíg ki nem ismertem a kórházban használt informatikai rendszert, illetve a betegellátással kapcsolatos protokollokat.
– A következő hónaptól viszont már én voltam ott a kezelőorvos, és a többi munkatársam segített be nekem, ha szükség volt rá.
– Volt „beavatás”, mint az elsős egyetemistáknál például a gólyatábor?
– Ilyesmi beavatás nem volt. Inkább abban láttam azt, hogy „bevettek maguk közé”, hogy a hétköznapokban ugyanúgy poénkodnak, viccelődnek velem, mint a régebbi kollégákkal. A legtöbb munkatársam szerencsére nagyon kedves és közvetlen.
– Melyik volt az eddigi legérdekesebb műtéted?
– Számomra a súlyos baleseteket követő életmentő beavatkozások a legérdekesebbek, hiszen ilyenkor jóval összetettebb a feladat mint a rutin műtéteknél. Már volt alkalmam segédkezni egy-egy ilyen beavatkozásnál, de természetesen a műtét „javát” nem én végeztem.
– Műtöttél már teljesen egyedül?
– Rezidensként nem műthetek teljesen egyedül, amíg a szakvizsgát meg nem szerzem. Saját műtéteim viszont már vannak, ahol én folytatom az operációt, de az ilyen esetekben mindig jelen van egy baleseti sebész szakorvos, aki folyamatosan felügyeli a munkám és asszisztál nekem. Ezeket szeretem a legjobban!
Ha szimpatikus a fiatal szolnoki orvos és kíváncsi, hogyan vészelte át a hatéves egyetemi képzést, a Konráddal készített korábbi interjúnkat ide kattintva olvashatja.