Sokaknak megéri naponta órákat ingázni a jóval magasabb fizetésért

A felmérésben részt vevők hetvenegy százaléka ugyanazon a településen él és dolgozik, de ez az arány a fővároson és nagyvárosokon kívül jelentősen alacsonyabb: a falvakban és a kisvárosokban élők csupán huszonhat, illetve harminchét százaléka nem ingázik naponta más településre. Megyénkben a legutóbbi népszámlálás szerint a dolgozók 14,6 százaléka dolgozott más településen.

Legtöbben (a kérdőívet kitöltők huszonnyolc százaléka) öt-tíz kilométer távolságra, huszonhét százalék pedig tizenegy-huszonhét kilométerre dolgozik vagy tanul otthonától. A legszerencsésebb hét százalék egyszerűen csak begyalogol munkahelyére, iskolájába, de szintén hét százalék azok aránya is, akik naponta több mint ötven kilométert kényszerülnek ingázni.

Persze nem csak azok hajlandók messzebbre utazgatni, akik kistelepülésen élnek és nincs munkalehetőség a közelben.

Telefonon intézi ügyeit Ferenc Anna is, mialatt Szolnokról Budapestre ér vele a vonat. Anna fővárosi születésű, ám férje szolnoki, miatta költözött le a megyeszékhelyre. Állását azonban nem adta fel, szolgáltatások értékesítésével foglalkozik, és most látja annak előnyeit, hogy nem kell mindennap bemenni az irodába, csak heti háromszor.

Eleinte nehezen szokta meg az időrabló, oda is, vissza is másfél órás utazgatást, de miután rájött, hogy konstruktívan ki tudja használni a vonaton töltött időt, kevésbé bánja. Csak azt nem szereti, ha este nagyon későn ér haza... A kényelmetlenségért azonban elmondása szerint kárpótolja, hogy jóval magasabb a fizetése, mint a szolnoki bérek.

Mintegy száznyolcvan kilométert ingázott oda-vissza egy szolnoki házaspár is.

– Feleségemmel két évvel ezelőtt döntöttünk úgy, hogy Budapesten vállalunk munkát. A Liszt Ferenc Repülőtér mellett adódott is egy jó lehetőség... – mondta el hírportálunknak a szolnoki Kovács Gergely.

– A munkaidő napi nyolc, illetve néha tizenkét óra is volt, így már a hajnali vonattal el kellett indulnunk Ferihegyre. Éjjel fél négykor keltünk, majd Szandaszőlősről utaztunk be a vasútállomáshoz. Innen pedig még egyórás vonatút várt ránk... – folytatta a fiatalember.

Majd hozzáfűzte, nem sokáig bírták a két város közti ingázást. Az olykor hosszúra nyúlt munkaidő és az állandó utazás ugyanis nagyon megviselte őket – ezzel persze nincsenek egyedül.

A Jásziványban élő Nyitrainé Kiss Katalin tizedik éve ingázik nap mint nap Újszászra.

– Most autóval járok, ez általában napi kétszer harminc percet vesz igénybe – számolt be róla a vezető pozícióban dolgozó hölgy.

– A kocsiban bekapcsolom a rádiót, ilyenkor van időm meghallgatni a híreket. És hogy miért választottam ezt az utazási formát? A gépkocsi kényelmesebb, mint a tömegközlekedés. Viszont, ha rosszak az útviszonyok, akkor rizikósabb – oda kell nagyon figyelni vezetés közben.

Katalin megszokta az ingázást, mint megvallotta, már iskolába is más településre járt át, először Jászapátiba, majd Jászberénybe, akkoriban ügyelni kellett, hogy percre pontosan kiérjen a megállóba, mert ha lekésték a buszt, nem volt helyette másik. Később munkába Szolnokra járt busszal, ez a bő egyórás utazás fárasztó volt, főleg hazafelé.

Nemcsak munkába, hanem iskolába is sokan járnak vidékről naponta. Zsuzsa Tiszavárkonyból jár be Szolnokra középiskolába. A fiatal lány elmondása szerint átlagosan harmincöt percet zötykölődik buszon a két település között.

Útközben zenét hallgat, hazafelé, ha van ülőhely, házi feladatot csinál és leckét tanul, vagy hozzá hasonlóan ingázó barátaival beszélget a közösségi oldalakon, csetel. Ő sem bánja ezt az életformát, egyébként is szeret buszozni, vonatozni.

Az okostelefon mellett egy könyv is megoldást jelenthet útközben

Az ingázók között vannak, akik kifejezetten szeretnek hosszan utazni. A többség különféle tevékenységekkel foglalja el magát útközben. A felmérés szerint legtöbben – harmincnyolc százalék – zenét hallgatnak, a második legnépszerűbb tevékenység pedig az olvasás, ezzel huszonkilenc százalék üti agyon az időt.

Az emberek negyede semmit sem csinál, míg robog vele a jármű, a többiek pedig főként telefonjukat nyomkodják. Ez utóbbi csoport tagjainak kilenc százaléka csak céltalanul nyomkodja telefonját, tizenegy százalék játszik rajta, tizenhét százalék csetel, tizenhárom százalék pedig munkahelyi ügyeket, e-maileket intéz.