Mozsonyi Albert balerinák ezreit tanította táncra és az életre is

Sok évvel ezelőtt én is azok közé a kislányok közé tartoztam, akik délutánonként balettra jártak Ali bácsihoz. Bár végül másfajta tánc mellett tettem le a voksomat, mégis megdöbbentett a halálhíre. Néhány egykori tanítványával leültem beszélgetni, milyen is volt ő, aki minden növendékét Anyukámnak szólította.

– Egy újabb legenda távozott, aki nemcsak a város életében, hanem országos szinten is pótolhatatlan. Nemcsak mint mester, de mint személyiség is – kezdte Andrássy Evelin.

– Mindenben lehetett rá számítani, hiszen a szüleink és az iskola mellett ő nevelt fel minket.

A lányok elárulták, még nem fogták fel teljesen a történteket. Közeli kapcsolatban voltak mesterükkel, ezért is olyan hihetetlen számukra, hogy nincs többé. De mindannyian sok kedves emléket őriznek róla.

– Életünk egyik meghatározó, fix pontját jelentette, megtanított mindenre szakmailag és emberileg is, aki mindemellett a legnagyobb partiarc volt – vette át a szót Tóth Zsófi. – Olyan közösséget kovácsolt, ami még most is tart. Az összetartásunk pedig egyértelműen neki köszönhető. Olyan aurája volt, ami vonzotta a gyerekeket. Ott voltunk körülötte akkor is, ha morgott, akkor is, ha kiabált, és közben tudtuk, hogy imádott minket.

Zsófi elárulta, a legelső balettvizsgájáról az a legélesebb emléke, hogy míg ők a színpadon voltak, addig Ali bácsi a takarásban állt és mutatta a lépéseket, mozdulatokat. Hogyha elbizonytalanodnának, akkor legyen mire/kire támaszkodni.

– Ilyen ember volt ő, mindenben számíthattunk rá. Legyen szó családról, iskoláról, bármiről – mondták egyhangúan a lányok.

Ahogy beszélgettünk, folyamatosan felszínre törtek az emlékek, melyekből kiderült, nemcsak szakmájában kiemelkedő személy volt Mozsonyi Albert, hanem emberségből is jelesre vizsgázott.

– Az egyik kedvenc történetem vele kapcsolatban az, mikor a balettvizsgám napján kórházba kerültem perforálódott vakbéllel, és a műtét után ő ott ült az ágyam szélén. Nem számított, hogy néhány óra múlva kezdődött a vizsga, előtte még bejött hozzám. Ez egy olyan momentuma volt a kapcsolatunknak, ami örökre meghatározta azt – idézte fel a történteket Zsófi.

Evelin életében az egyik maradandó nyomot akkor hagyta a mester, amikor rábízta a kicsik oktatását.

– Először nagyon megijedtem a feladattól, mert mindent inkább csinálni szeretek, mintsem tanítani. De szerencsére gyorsan megszerettek a kicsik, és onnantól gördülékenyen ment a közös munka. Most már azt mondhatom, örültem a lehetőségnek – tette hozzá.

Mozsonyi Albert negyven év alatt közel háromszáz gyereket nevelt ki. Ami nemcsak szolnoki, de megyei viszonylatban is elég nagy szám. Tanítványai közül jó néhányan híresek lettek a balett világában, tovább öregbítették a szakma hírnevét.

– Közöttünk is van olyan, aki a mai napig a tánccal, mozgással foglalkozik, még ha nem is a balett vonalán – folytatta Zsófi. – Szabó Niki táncoktató, sportoktató, aki gyerekekkel is foglalkozik. Láttam a kicsiknek tartott óráit és teljesen ugyanazt a stílust hozta, mint a mester. Ebből is látszik, hogy Ali bácsi a személyiségünket is megalapozta – mosolygott.

– Elvitathatatlan, hogy neki köszönhető a pályán maradásom is – vette át a szót Niki. – Amit szakmailag adott, azt a mindennapokban és a tanításban is hasznosítom.

A lányok elárulták, a mester zseniális koreográfus is volt, akinek remek érzéke volt a térforma- és a zeneválasztáshoz. Imádta a csicsás, színes ruhákat, a slágeresebb dalokat, a közönség pedig rajongott az előadásokért. Ali bácsi tudta, mi kell nekik. Nevetve mindig azt mondta: Anyukám, az emberek a bóvlit szeretik.

Evelin, Niki és Zsófi is hosszú időn keresztül volt a mester tanítványa, amire egytől egyig nagyon büszkék. Óriási szeretettel és tisztelettel beszéltek róla, és elmondták, életük végéig hálásak lesznek neki, hogy ilyen emberré nevelte őket. Hálásak az együtt töltött időért, a közös szórakozásokért, a kemény munkáért, a rengeteg tanításért, az évtizedeken átívelő barátságokért és a gerincért, amit adott nekik. Csók, Ali bácsi! – köszöntek el a lányok.

Számos díjjal ismerték el munkáját

Mozsonyi Albert a szolnoki balettoktatás legismertebb alakja volt, kiváló táncpedagógus és koreográfus. Tanítványai közül számos kiválóság került ki, mint például Bozsik Yvette Kossuth-díjas balettművész. Az egyetemes és a magyar táncművészet értékeinek gyarapításáért, a tánc népszerűsítésében végzett kiemelkedő tevékenységéért, kimagasló táncpedagógiai munkájáért több szakmai kitüntetésben részesült.

Többek között 2010-ben megkapta a Táncművész Pedagógusok Országos Szövetségének Réti Piroska-díját, majd 2011-ben átvehette a Szolnokért Emlékérem arany fokozatát. Pályafutása során világhíres színpadokon lépett fel, és balerinák ezreit tanította.