Mezőgazdasági szaktechnikusból lett elismert pedagógus

Gyönyörű, szépen faragott étkezőbútor – ez Péntek Lajos egykori tiszaderzsi fafaragó népi iparművész keze munkáját dicséri még az 1980-as évekből –, korondi kerámiák díszítik a helyiséget. Itt volt szerencsém találkozni Pacsai Norbert nyugalmazott pedagógussal.

– Abádszalókon úgynevezett futott ember vagyok, tehát nem idevaló. Feleségem viszont légvonalban körülbelül háromszáz méterre született innen. Apai ágon helyi, anyai ágon kunhegyesi redemptus családból származik – nyúlt vissza a múltba Pacsai Norbert.

Ő maga Nagyváradon született, hatan voltak testvérek, ő a legfiatalabb. Legidősebb testvére 1926-os születésű, míg ő viharos időben, 1944-ben látta meg a napvilágot. A második bécsi döntés idején édesanyja tanító, édesapja árvaszéki elnök volt. Mikor a front elérte Nagyváradot, ultimátumot kapott a család: két órán belül hagyják el a várost. Debrecen érintésével először Tiszafüredre, majd Budapestre mentek. Végül rokonokhoz, Zalaszentmihályfára költöztek.

Édesapját később visszahívták, a Berettyóújfalu székhelyű csonka Bihar megye árvaszéki elnöke lett. Ennek okán az egész család a hajdúsági városba költözött, de sajnos gyorsan szembekerültek az államhatalommal. Kényszerlakásba telepítették őket, a családfő csak segédmunkát vállalhatott.

– A gimnáziumot már ott jártam, de Törökszentmiklóson végeztem, a Bercsényiben. Második évfolyamban megbuktam oroszból, nagynéném közbenjárásának köszönhetően középiskolát váltottam – idézte fel.

A sors iróniája, hogy Miklóson éppen orosz tagozaton tanult, ráadásul jeles érettségi vizsgát tett. A vizsgabizottság elnöke pedig a korábbi gimnáziuma igazgatója volt…

– Egy álomvilágba kerültem Miklóson, ott minden a tudásról, a szakmáról és a minőségről, nem pedig a politikáról szólt – magyarázta lapunknak.

Ekkoriban ismerte meg későbbi feleségét, Czicze Máriát, 1964-ben kötötték össze életüket Abádszalókon. Két gyermekük született, lányuk gyógyszerész, fiuk repülőgép-szerelő lett. Hét unokával és három dédunokával ajándékozták meg őket.

Az érettségi után Pacsai Norbert mezőgazdasági szaktechnikusként végzett Zsámbékon. Egy ideig Nagyalásonyban éltek és dolgoztak, majd Abádszalókra költöztek. Felesége pedagógusként dolgozott, ő pedig a szövetkezet állattenyésztési vezetője lett. Az általános iskolában később mezőgazdasági gyakorlatot tanított, közben elkezdte főiskolai tanulmányait. Biológia szakos tanárként végzett.

– Harminckét évet töltöttem a tanári pályán, 1972-től 2004-ig. Emellett nyolc évet dolgoztam a mezőgazdaságban – foglalta össze. Vezetett szakkört, közreműködésével megalapították a Magyar Madártani Egyesület abádszalóki csoportját. Emellett madárgyűrűző táborokat is vezetett. Büszkén mesélte: volt olyan felmérés, ahol diákjai biológiából a megye második legjobb eredményét érték el.

– Nagyon jó főnököm és kollégáim voltak. Külön ki kell emelnem Szalay József iskolaigazgatót, aki szenzációs jellem volt, igazi úriember… – mesélte.

A hálás elismerés kölcsönös, a településért végzett munkáját a helyi közösség is elismeri. Tavaly szeptemberben, a Város Napja ünnepségen Abádszalókért elismerésben részesült. Nyugdíjba vonulásakor, 2004-ben megkapta a Magyar Bronz Érdemkeresztjét.

Nem csak házat, hazát is kapott

Az oktatás mellett a kisváros közéletében is aktív szereplőként ismerik. Volt önkormányzati képviselő, illetve tizenkét esztendőn át a kulturális bizottság elnöke. Az ő nevéhez fűződik az Abádi Benedek-díj megalapítása.

– Abádszalók számomra nemcsak házat, hanem hazát is adott. Befogadott. Ha megkérdeznek, hova való vagyok, azt mondom: Abádszalók – hangsúlyozta a nyugdíjas tanár. – Az anyagi biztonság mellett a lelki békét, a nyugalmat is itt találtam meg. Ezért hálás vagyok. Köszönöm!