A Jászkunság első történetírójára emlékeznek

Nádori alkapitány is volt és több mint két évtizeden át vezette a jászberényi gimnáziumot. Családja a nemességet még Egerben kapta, ő már 1756-ban Jákóhalmán született abban a kúriában, melyet az 1960-as évek végén bontottak le, így már csak a helyére épült házon szerepel az őt ünneplő emléktábla.

Sajnos, nem került elő rajz vagy festmény róla, így alakját áttételesen ismerjük, művei alapján, hiszen előbb latinul, majd magyarul (1801, 1823) írta meg elsőnek a jászkunok történetét, mely hosszú időn át egyedüli forrásnak számított e tárgyban.

Hamvait a jászberényi nagytemplom kriptája őrizte – és őrzi vélhetően ma is, mivel azonban már közel 100 évvel ezelőtt sem találták ott a sírját, így szinte biztos, hogy egy későbbi átrendezésnél közös sírba került.

Magyar nyelvű pótolhatatlan könyve a Jászok Egyesülete kiadásában hasonmás kiadásban is megjelent – köszönve dr. Dobos László alapító elnök fáradhatatlanságának.

Emlékét Jákóhalmán is és Berényben is utca őrzi, s több emléktábla. A már említett jákóhalmin túl a jászberényi gimnázium emeleti folyosóján és a nagytemplom külső falán is.

A jákóhalmi honismereti szakkör 1979-ben vette fel a nevét és akkor engedélyt kapott a község, hogy utcát is nevezhessen el róla, mivel akkor szokás szerint utána kellett nézni, hogy „haladó személy” volt-e. Annak minősült...