Zarándoklat: hatvannál is többen meneteltek a Háromkirályok útján

Ez évben ezüstvasárnapra időzítette az idei tél hófehér, ünnepi bundájának magára öltését. Az elmúlt vasárnap kora reggelén csípős hidegben várták össze egymást a hagyományos Háromkirályok útja elnevezésű gyalogos zarándoklat és teljesítménytúra résztvevői a szolnoki rajtnál.

Hatodik alkalommal fogtak sí- és vándorbotot vagy fogták egymás kezét a téli fagyra fittyet hányók, hogy ez évben is teljesítsék a szervezők kérését, és kisétálva magukból pihenjék ki az év fáradalmait.

Hat évvel ezelőtt – nem a három napkeleti bölcs, Gáspár, Menyhért és Boldizsár – hanem három nagykörűi szervező, Ócsai András, Juhász Bence és Barát József elhatározta, hogy a karácsony előtti, szokásosan gyötrelmes bevásárlótúrák mellett – lelki és fizikai feltöltődés gyanánt – más utat is kijelölnek maguknak.

Az első alkalommal 2013-ban, akkor advent utolsó vasárnapján túrabakancsban nekiindultak a Tisza-gáton, a Szolnokról Nagykörűbe vezető közel 30 kilométeres távnak. Kezdeményezésüket a karácsonyi ünnepkörhöz igazítva a „Háromkirályok” mítosz emlékének ajánlották. Környezetükben hamar híre ment a nekibuzdulásuknak.

Sokak tetszését elnyerve a következő évben már egy csapat járta végig a zarándoklatot. Aztán többen, majd évről évre egyre többen lettek. Hogy résztvevőben mi a sok? Nehéz lenne erre kielégítő választ adni. Idén, a táv felénél, Szórópusztánál, majd kétharmadánál, Dobapusztánál becsatlakozókkal együtt több mint hatvanan indultak el a „Háromkirályok útján”.

Mint mindannyiszor, idén is a szolnoki egykori Mester úti laktanya volt a teljesítménytúra kiindulópontja. Az immáron tradicionális búcsújárás előtt, 7 óra tájékán, Fejes János nagykörűi plébános alkalmi misézéssel adott lelki útravalót a résztvevőknek, valamint egy kis emlékkártyát, mindenki számára más-más evangéliumi üzenettel. Aztán irány a tiszai gát.

Érdemes volt erőteljesen kilépni, hiszen a fogvacogtató hideget ez évben is csak dinamikusabb meneteléssel lehetett elviselni. Meg persze a legendás nagykörűi cseresznyepálinka körültekintően ritka ütemű kortyolgatásával, amely a szív és a lélek mellett a testet is alaposan melengeti.

A hófehérbe burkolózott táj csodálatos látványa is segítette a folyamatos előrehaladást, a cél elérését.

A zarándokok kora délután a nagykörűi Templomkertbe érkeztek meg, ahol forró tea várta a fáradt, ám még mindig lelkes csoportot. Annyi erejük volt még a zarándokoknak, hogy eléggé hangosan, érthető módón kijelentsék: jövő év végén, az egyik adventi vasárnapon újra nekivágnak a közel harminc kilométeres vándorútnak.