Szívesen dolgozik Szolnokon a belvárosi plébánia új káplánja

– Néhány hónapja szolgál csak nálunk, s úgy tudom, messziről érkezett a városba. Mivel foglalkozott mielőtt ide költözött?

– A Nógrád megyei Borsosberényből származom. Szüleim, a bátyám és az ő családja a mai napig ott élnek. 2003-ban érettségiztem, utána pedig három évig a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem építészmérnöki karára jártam. Ekkor hívott meg az Isten a papi pályára.

– Bevallom, akkoriban nem volt könnyű ezzel szembenézni. Próbáltam is magamtól elhessegetni a gondolatot, és otthon sem akartam erről beszélni. Ám végül úgy alakult, hogy igent mondtam a meghívásra. Otthagytam az egyetemet, s aztán a váci szemináriumba kerültem.

– Hamarosan a szeminárium rektora felajánlotta, hogy Rómába mehetek tanulni. Ezután megjártam a németországi Freiburgot, majd visszatértem az olasz fővárosba. Négy évvel ezelőtt szenteltek pappá. Első kápláni helyem Gödöllő volt. Szolnokon pedig csak július végétől dolgozom.

– Milyen volt megszokni az itteni életet?

– Féltem az Alföldtől, mert sohasem éltem még errefelé. Egy palóc embernek ez a vidék ismeretlen terület. Engem például mindig hegyek és dombok vettek körül. De azt az ajándékot kaptam az Istentől, hogy mindig otthon érzem magam ott, ahol éppen vagyok.

– Így volt ez Rómában, Freiburgban, Regensburgban, Paderbornban, de Gödöllőn is. Szolnokon sincs ez másként. A legfontosabb, hogy arra a helyre, ahová érkezünk, ott az otthonunkat lássuk meg.

– Különleges ajándékot is kapott már Szolnokon.

– Igen, a szobámban őrzöm. Egy errefelé abszolút ritkaságszámba menő tárgyról, egy kis úrmutatóról van szó. Sajnos azonban nem tudni, honnan származik. Annyi biztos, hogy az 1800-as években készült, és hogy egy köznemesi család tulajdona volt.

– A fiatalok megszólítása mennyire működik a megyeszékhelyen?

– Amit mindenképpen el kell kerülni, hogy fiatalosak akarjunk lenni. Ha az ifjúságot megkérdezzük, mi zavarja őket egy papban, akkor a válasz az, ha fiatalosnak akarunk látszani. Szeretném, ha az ifjúság átérezné, hogy engem komolyan foglalkoztat az életük.

– S itt nyilván nem csak az iskolai keretek a fontosak. Ha a diákok egy-egy óra után megkeresnek a kérdéseikkel, az mindennél többet ér. Szolnok egyébként egy olyan hely, ahol az embernek el kell felejtenie azt, hogy számolgasson. Nem számít, hányan érdeklődnek.

– Ha valaki tőled vár segítséget, azt meg kell tudni érteni, nem pedig sablonválaszokkal felelni! Tény, hogy Szolnokon különösen nehéz megszólítani a 15 és 25 év közötti korosztályt...

– Mi az oka ennek?

– Rövid ideje vagyok még a városban, így nehéz erre pontos választ adni. De úgy látom, sokszor akkor sem garantált a megszólítás sikere, ha azt személyesen tesszük. E célból nemrég 380 fiatal előtt beszéltem.

– Közülük mindössze egy akadt, aki végül csatlakozott az ifjúsági hittanhoz. Az okokat persze a város múltjában is kereshetjük. Ma nincsenek receptjeink az ifjúság megérintésére. Próbálkozni kell.

– Beszéljünk a közelgő ünnepekről. Az adventi időszak már javában tart, de a karácsonyhoz is hamar elérkezünk.

– Valóban. Bár mindenszentek után sokan már ünnepi díszbe öltöztetik az utcákat és a kirakatokat, az egyház szándékosan megvárakoztat minket a karácsonnyal. Ez az advent lényege, várni. Mindez azért van így, hogy legyen időnk végiggondolni, honnan indult el az emberiség és az Isten. S ez a két út hogyan találkozott egymással.

– Jóval karácsony előtt olyan érzésünk lehet, mintha már eljött volna a jeles nap. Mit kezdhet a ma embere azzal, hogy üzleti fogások sora kötődik a szeretet ünnepéhez? Egyáltalán meg lehet-e még élni igazán a karácsonyt?

– Ha valaki együtt él az egyház ritmusával, sok segítséget kap ehhez. A vasárnapok és a hétköznapok olvasmányai, a szentmisék rendje nem enged minket előreszaladni. Hiszen mindig az adott napra vonatkozó üzenetet fogalmaznak meg számunkra. Engem inkább az ünnepekkel járó készülődés zavar.

– Azt gondolom, ez teszi igazán próbára az embereket. Az adventet a hívek többsége igenis tartalmasan éli meg, ezt látjuk. Átérzik, hogy ez a készület ideje, és ez így is van jól. A karácsonyt körülvevő néhány nap viszont sokaknál már inkább a stresszről szól.

– Függetleníthetjük magunkat ettől?

– Nincs jogom megparancsolni senkinek, hogy ki hogyan töltse el az ünnepet. De annyit javasolhatok, álljunk meg egy kicsit, és ne attól féljünk, hogy mikor zúdul ránk az egész. Ma már számtalan formája van a karácsony megélésének. Vannak azonban, akik olyan stresszesnek élik meg, hogy inkább elmennek máshová, például egy wellness-szállóba, nehogy szembesüljenek vele.

– Holott minden születésnapnak, így a karácsonynak is az a lényege, hogy arra figyeljek, akit ünnepelek. Minden Szenteste arra emlékeztet, hogy valami nem mindennapi dolog történt velünk, emberekkel: az Isten jött el hozzánk. Ezt felismerni öröm!

Diákok közt telnek a mindennapok

– A Tiszaparti Gimnáziumban folyó hitoktatás az idei évben került át a belvárosi plébániához. Én hat osztályt kaptam, három kilencediket és három tizenkettediket – taglalta Kovács György. Majd hozzátette, nagy kihívás számára a tanítás, mivel fiatal oktatóként sokat készül még az órákra.

– Fiatal koromból adódóan pedig azt várják a diákjaim, hogy közelebb kerüljek hozzájuk. Ugyanakkor az is fontos feladatom, hogy a hitet közvetítsem feléjük. Éppen e kettő egyensúlyát kell megteremtenem. Tehát ne azt érezzék, hogy én vagyok a mindent megmondó nagy tanító, de ne is palástoljam azt, amiben hiszek – összegezte szavait a káplán.