Évekig élt a számítógépes játékok fogságában a szolnoki Kozák Balázs

– Anyám szigorú volt. Apám meg alkoholista – emlékszik vissza gyermekéveire a szolnoki Kozák Balázs. – Jómódban éltünk, gyerekként mindent megkaptam, amit akartam. Az első számítógépemet például négyévesen.

– Emlékszem, főleg a lövöldözős játékokat szerettem. Tíz-tizenkét évesen a gépet arra használtam, hogy elbújjak a valóság elől.

– Gyerekként is felfogtam, nem normális dolog, hogy apám a zárt ablakon jön be éjszaka félmeztelenül, anyám meg késsel fenyegetőzik, hogy hagyja abba az italozást. Inkább leültem játszani, a külvilág pedig megszűnt körülöttem.

Balázs pár év múlva már online pénzdíjas versenyeken is indult. Mielőtt végleg elveszett volna a virtuális világban, sikerült megálljt parancsolnia önmagának. Mivel kiválóan gitározott, és a későbbiekben ebből szeretett volna megélni, felállt a gép mellől.

A zenét választotta. Nyolc-tíz órát gyakorolt, zenekarokban játszott. Hamarosan felkerült Budapestre, stúdiókban dolgozott. Látszólag minden rendben volt körülötte.

– És mégsem. Megtapasztaltam, milyen az igazi zenészvilág, az éjszakai élet. Csalódás volt, mert úgy éreztem, elvesztettem a gyökereimet, a hitemet. Újra a pótszerhez, a számítógéphez nyúltam, hogy megoldjam, vagy legalábbis elfedjem a gondjaimat.

– Egyre több és több időt töltöttem a játékok világában, és közben egyre depressziósabb lettem. Amíg volt pénzem a zenélésből, pizzákat rendeltem, később, amikor már semmit nem csináltam a gépezésen kívül, adománytésztákon éltem.

– A pénz a játékok fejlesztésére kellett. Persze, egy idő után az összes lóvém elfogyott. Ezért az albérlő társaim diákhitelét nyúltam le, valahogy mindig megtudtam a bankkártyáik PIN-kódjait, és használtam is azokat. Nyilván mindenki lelépett mellőlem.

Balázs ekkor már annyit gépezett, amennyit a szervezete bírt. Agyát folyamatosan stimulálta a játék, emiatt nem érezte a fáradságot. Napokon keresztül nyomkodta a gépet, alvás nélkül.

– Fájtak az ízületeim, hetekig nem fürödtem. Hatvan kilót híztam. Képtelen voltam takarítani, sőt, még vécére sem mentem ki. Az ágyam mellett lévő üvegekbe vizeltem. Egy közeli sarki kisbolt arab tulaja, egy zenész srác volt a külvilággal való egyetlen kapcsolatom.

– Ő nézett rám néha, ilyenkor bekopogott a földszinti lakásom ablakán, azon keresztül beadott némi kaját, váltottunk pár szót. A játéknak egyetlen „haszna” volt akkoriban: nem kellett gondolkodnom. Három évig voltam ebben az állapotban – folytatja Balázs.

A fiatalember nem világosodott meg, nem is történt az életében semmi különös. Egy idő után „egyszerűen” azt érezte, ez nem mehet így tovább. Úgy gondolta, a menekülés miatt elpazarolja a lehetőségeit, a boldogságát, tehetségét.

– Senki más nem tudott engem megmenteni addig, amíg én ezt nem akartam. De elérkezett a pont, ami után már elfogadtam mások segítségét. Hitmélyítő hétvégére mentem el. A játék után a való világban minden ingerszegénynek tűnt.

– Nehezen és keservesen elkezdtem élni. A barátnőm (aki hosszabb-rövidebb megszakításokkal, de végig kitartott mellettem) és a sport adott erőt ahhoz, hogy kilábaljak a nihilből. Hosszú, hosszú idő kellett hozzá.

Kozák Balázs azóta feleségül vette barátnőjét, két gyermekük született. Az édesapa még ma is érzi a vágyat, hogy néha odaüljön a géphez játszani, de tudja, milyen nehéz mellőle felállni. Inkább le se ül.

A nagyobbik, most kétéves gyermeke táblagépen nézi a meséket. Az édesapa azt mondja, nem félti őt sem ettől, sem más géptől. Amíg (majd a későbbiekben) a barátaival együtt játszik, utána meg kimennek bicajozni, addig nincs gond.

Balázs szerint a szülői korlát is fontos, de leginkább az, hogy anya és apa hiteles maradjon. Éljenek úgy, hogy a gyereknek kedve legyen a szülői mintát követni. Ahogyan Balázs apja is már évek óta nem iszik, fiatalokkal foglalkozik Szolnokon.

Biztatásért, tanácsért bátran kereshetik a fiatalok

Kozák Balázs ma már a SzerTelen Fiatalokért Szolnok Közhasznú Egyesület munkatársa, de a Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió mentora is. Az elmúlt években számos drog, alkohol vagy játékfüggő fiatalnak nyújtott segített, hogy kilábaljon betegségéből.

Hangsúlyozza, erre van lehetőség, ez nem lehetetlen feladat. Hozzáteszi: tanácsért, biztatásért bátran felkereshetik a fiatalok akár a Facebookon, akár az egyesület honlapján keresztül. Vagy egy rendhagyó osztályfőnöki órán belül is: legutóbb a Talifish Teaházban tartott előadást a Kassai úti Általános Iskola hetedik osztályos diákjainak.