A gasztronómiai világbajnokságon négy megyebeli indul

– Egyedülálló témával készülök. Nagyon sok darabból áll a munkám, melyet különleges technikákkal készítettem – meséli a szolnoki Osztrovszki Ildikó zöldségszobrász.

– Két éve – amikor ezüstöt hoztam haza –, a zsűri azt mondta, akkor aranyérmes egy munka, ha azon minden kézzel készül, beleértve a hátteret is. Nos, én akkor egy nyomtatott képet tettem a munkám mögé.

– Most nem követem el ugyanezt a hibát. Nem csak a háttérképet, hanem még a selyem asztalterítőt is én festettem, melyre felpakolok majd! – árulja el a versenyző.

Ildikó 26-án méreti meg magát kategóriájában. Ahogy mondta, felkötheti a gatyáját, ugyanis azokkal a thai versenyzőkkel került egy csoportba, akik a legjobbaknak számítanak a világon. Két éve királyuk halála miatt a thaiok nem vettek részt a nemzetközi versenyen.

– Most viszont igen, és brutál versenymunkákkal érkeznek. De én sem adom ám könnyen más kezébe az aranyat: két évig készültem erre az egy napra és úgy érzem, nem lett rossz a végeredmény! – bizakodik a zöldségfaragó, aki munkáját itthon készítette el, csak az utolsó simításokat végzi a helyszínen.

Nem úgy Rékási Tibor szakács-oktató, aki a „culinary art”, azaz szakács-művészet kategóriában indul. Egy ötfogásos, fine dining menüt kell összeállítania a helyszínen. Ha szeretnénk megmagyarázni, hogy mit is jelent a fine dining kifejezés, elég, ha azt mondjuk: egy fine dining étterembe nem azért megy az ember, hogy jól lakjon, hanem hogy jót egyen.

– A tányéron biztosan lesz hal, szárnyas, tengeri herkentyű – mondja szűkszavúan Tibor. A versenyzők soha nem fecsegnek: versenymunkájuk szigorúan titkos. Amit sikerült kiderítenünk (és ezzel talán nem lövünk le sok mindent), hogy macaron biztosan kerül az egyedüli megyebeli férfi versenyzőnk tányérjára.

Az apró kis süteményt pedig Molnár Bence süti. Az a 15 esztendős szolnoki diák, aki 13 évesen tűnt fel egy televíziós főzőműsorban és most Tibor tanítványa. Vélhetően a vébén ő lesz az egyik legfiatalabb segéd.

– Igen, Bence lesz az egyik szárnysegédem. A tehetséges fiatalokat igyekszem segíteni, megismertetni őket a versenykörülményekkel. Kegyetlen módon gyakorol most Bence, legalább háromszáz-négyszáz mandulás sütit már megsütött.

– Nem mindegy ugyanis, azok a macaronok hogyan néznek ki. Nekem pontosan egyforma méretű és formájú darabokat kell kitálalnom. Lehet, hogy háromszáz darabból találok csak hat olyat, ami tökéletes – magyarázza Tibor, hangsúlyozva, nem görcsöli azért túl a versenyt, ott, a helyszínen is nagyon rugalmasnak kell lennie.

Mert mi van, ha az utolsó pillanatban nem tudja beszerezni az egyik hozzávalót?

A tiszaföldvári Erdős Hanna (szokás szerint) a cukrász artisztika kategóriában indul. Most is Herendi „porcelánokat” visz Luxemburgba, csakúgy, mint négy éve.

– Lelkileg és idegileg már teljesen kész vagyok, nem úgy a munkám – nevet a már többszörösen aranyérmes világ- és olimpiai bajnok cukrász. Megnyugtat azonban mindenkit, már tényleg csak az utolsó simítások vannak hátra, néhány darab a munkájából már dobozban vár az utazásra.

Csak nehogy összetörjön!

Erdős Hanna tanítványa, Erdős Barbara ugyancsak abban a kategóriában indul, mint mestere. Így gyakorlatilag ellenfele lesz Hannának. A fiatal lány izgul is már rendesen, hiszen ez lesz élete első világversenye. Megtudtuk, hogy munkáját többször kellett átvariálni, hogy azt könnyebb legyen szállítani.

A tárgyak ráadásul nagy méretűek, már a lakásból való kicipelésük is művészet lesz. Ahogy versenytársa, Hanna fogalmazott: ő leginkább amiatt izgul, hogy Barbara munkája egészben megérkezzen a helyszínre, nehogy összetörjön. És mivel ő és párja szállítja majd a cukorból készült tárgyakat saját autójukban, bizony, nagy a felelősség rajtuk.