2018.10.22. 11:23
Szörnyű dolgokat élt át, végül az élet úgy hozta, hogy rapper lett
Fájdalom, öröm, bánat és remény. A dalszövegek akkor hitelesek egy előadó szájából, ha mindazt megélte, amiről énekel. A szolnoki Tóth Norbert rapszövegeire érdemes odafigyelni, mert bennük egy keserűen édes emberi sors rajzolódik ki. Mr. Nonemasterrel beszélgettünk.
Tóth Norbert sorsa nem irigylésre méltó, nem véletlen, hogy dalai életszagúak. Első dala kislányának szól, és azt kívánja, bárcsak jobb lenne majd az élete, mint neki volt.
Forrás: Beküldött fotó
– Nem vagyok profi zenész. Nem vagyok vérbeli szövegíró. Nem tanultam szolfézst, és még hangszeren sem játszottam soha. Az élet hozta, hogy rapper lettem – Tóth Norbert (művésznevén: Mr. Nonemaster) már a beszélgetésünk elején leszögezi mindezeket.
Szürke eminenciásként mutatkozik be...
– Kislányom születésekor változott meg minden. Élete nem indult zökkenőmentesen: nyakára rátekeredett a köldökzsinór, tüdejében légbuborékot találtak, fején egy öklömnyi hematómát. Mindennap egy küzdelem volt neki, de ő erős volt.
– Amikor gyermekem három hónapos lett, édesanyám meghalt. Elvesztésére felkészülni sem tudtam, oly’ hirtelen történt minden... Alig ocsúdtam fel a gyászból, amikor újra kislányom miatt kellett aggódnom: kórházi fertőzést kapott.
– Egyik este úgy köszöntem el tőle, hogy nem voltam benne biztos, másnap még életben láthatom őt... De ő kitartott. Természetes, hogy egy beteg gyerek mellett csak én tudtam dolgozni. Akkortájt nagyon sokat nélkülöztünk.
– Volt, hogy öt napig semmit nem ettem, csak hogy a gyerekemnek be tudjam szerezni a tápszert, páromnak meg még valamit... Az ötödik nap, pontban 19.23 perckor (azért emlékszem rá ennyire, mert akkor még nem kapcsolták ki az áramot) azt a penészes, kidobott pizzaszeletet ettem meg otthon, amit a munkahelyemről vittem haza.
– Egy áruházban dolgoztam kereskedőként akkortájt, számtalanszor estem össze a raktárban az éhségtől. Oda bújtam el, hogy mások ne lássanak. De minden hiába volt: a devizahitelt nem tudtam fizetni, így nemsokára elvette a házunkat a bank – meséli meglepő őszinteséggel, mégis emelt fővel az édesapa.
Talán nem lehet csodálkozni, hogy a nélkülözés Norbiék házasságát megroppantotta. Ma már egyedül küzd sorsával és a nehézségekkel. Ahogy mondja, a bankok nem „feledték”: fizetése nagy része mai napig hozzájuk vándorol.
– Amit kaptam az elmúlt nyolc évben a sorstól, már nagyon unom. Feldolgozni, a miértekre választ kapni roppant nehéz. Elmondani másoknak, kiírni magamból viszont annál könnyebb.
Fotó: Beküldött fotó
– Dalaim talán éppen ettől hitelesek, hogy mindezeket én átéltem, megéltem. Az első dalom ötlete a fejemben akkor született, amikor úgy köszöntem el a kislányomtól a kórházban, hogy ki tudja, látom-e még őt. Igen, az első dalom róla, neki szól.
– Azóta már számtalan újabb született. Ennek ellenére úgy érzem, öreg vagyok én ehhez, nem fogok ebből élni soha. Persze, ha valaki megkeresne, hogy lát bennem fantáziát, és hajrá, csináljuk együtt, nem utasítanám el – mondja Mr. Nonemaster, akinek legnagyobb vágya azonban mégsem a zenéhez kapcsolódik, hanem gyermekéhez.
Azt szeretné, hogy kislánya boldog legyen, az élete pedig alakuljon sokkal szebben, mint (eddig) az édesapjáé.
Költeményei mind életszagúak
Bár eleinte voltak zenésztársai Norbinak, ma már egyedül alkot, teljesen autodidakta módon tanulva ezt a műfajt. Segítőtársai azonban akadnak. Az országszerte ismert rappert, Dopemant például bármikor felhívhatja Norbi, ha kérdése van.
De a támogatás néha olyan helyről jön, amire nem is gondolnánk. A munkahelyén például több rajongója is akad a férfinak, akinek dalai, életszagú „költeményei” az interneten is hallhatóak.
De számos gratuláló levél érkezett Erdélyből és az ország minden részéből. Norbi egyébként rendszeres versenyzője a helyi rapversenyeknek, és megmérette magát az X-Faktor tehetségkutató műsorban is.
