Büszkén ápolja kun gyökereit a nyugalmazott pedagógus

Mester Sándor László már fiatalon késztetést érzett arra, hogy tudását megossza másokkal. Nem csoda tehát, hogy a pedagógusi pályát választotta. A kezdetektől fogva nyitott volt a külvilágra, könnyen tanult. Földrajz-biológia szakos pedagógusként végzett 1964-ben az Egri Tanárképző Főiskolán. Emellett mezőgazdasági ismeretek és gyakorlat szakon is szerzett diplomát. Pedagógusi pályája kalandosan indult. Nagy meglepetésére a tiszafüredi Kossuth Lajos Gimnáziumba került, ahol fiatalon egy negyvenkét fős lányosztályt kapott.

– Következetesen végeztem a munkámat. Amellett, hogy barátságos voltam, szigorú tanárként ismertek. Az órai munkát mindig komolyan vettem – magyarázta. Négy évvel később már a Nagyiváni Általános Iskolában tanított. Ott ismerkedett meg feleségével, Mester Sándorné Kardos Ildikóval, aki pályakezdő védőnőként dolgozott a faluban. Kapcsolatuk idestova negyvenhét éve töretlen. Két lányuk született, 1972-ben és 1976-ban.

Nagyiván után Karcagon talált állást, először a szakmunkásképzőben, majd a kisegítő iskolában. Bár kifejezetten nehéz pedagógiai kihívásnak találta, szeretett utóbbi helyen dolgozni. Hosszú távú és stabil állást keresett. Anyagi megfontolásból végül Tiszafüredre költöztek. Számításait a tiszafüredi kisegítő iskolában találta meg.

– Ilyen helyen nagyon nehezen jön a siker, de annál szebb. Nagy kihívás volt számomra, de érdekes munkának találtam – fogalmazott. Huszonöt évet töltött az intézményben, összevont osztályokat tanított. Diákjai megyei versenyeken is számos alkalommal bizonyítottak. Büszkén mesélte, hogy minden diákja továbbtanult az általános iskola elvégzése után. Időközben gyógypedagógiai és logopédus képesítést szerzett Budapesten. A tanítás mellett Kunmadarason, Tiszaszőlősön és Tiszafüreden is dolgozott logopédusként egy évtizeden át.

– Tizenhét évvel ezelőtt, 2001-ben lettem nyugdíjas. Ezzel egy hosszú időszak zárult le az életemben – jegyezte meg. – Az átállás mindig nehéz. Évtizedeken át elfoglalt ember voltam, sokat dolgoztam és túlóráztam. Ez azonban nem lett volna lehetséges, ha a családom nem áll mellettem – hangsúlyozta a nyugalmazott pedagógus.

Ma már olyan kedvteléseinek él, melyek mélyen gyerekkorában és neveltetésében gyökereznek. Református családban nőtt fel, fiatalkorától kezdve gyűjti a vallási témájú könyveket. Két unokájával pedig annyi időt tölt, amennyit csak tud feleségével együtt. Sokat járnak hozzájuk Esztergomba. Nem áll tőlük távol az utazás, sőt, kifejezetten szeretnek kimozdulni otthonról. A füredi Nyugdíjasok Baráti Körének oszlopos tagjai. Számos belföldi és külföldi úton vesznek részt a lelkes közösséggel.

Mester Sándor nem adta fel kun identitását sem. Rendszeresen visszajár szülőfalujába, Kunmadarasra, hogy részt vegyen a helytörténeti szakkör munkájában. Kedvenc időtöltésével, a kertészettel kapcsolatban egy Shakespeare-idézettel zárta beszélgetésünket. „A természet csak kölcsönöket ád. S mert bőkezű, csak bőkezűt segít.”

Édesapjuk példát mutatott nekik

Mester Sándor László, amikor csak teheti, kertészkedik. Gyerekkorában is sokat segített édesapjának a háztáji kertjükben.

– Kunmadarason születtem, 1940-ben. Szüleim a mezőgazdaságban dolgoztak, hét gyermekük közül én vagyok a legidősebb – vázolta röviden családja történetét. Édesapja szívós ember volt, nehéz fizikai munkát végzett a Kunmadarasi Állami Gazdaságban. Példamutatása fia tanulmányaira is hatással volt, 1960-ban mezőgazdasági technikumot végzett Karcagon. Az utóbbi időben visszatért életébe a mezőgazdasági vonal. Tavaly például megosztott első helyen végeztek a Legszebb konyhakertek programban. Nem meglepő, hogy idén is versenyben vannak.