2018.10.05. 14:40
Az elítéltek munkája talán segít majd nekik visszatérni a való életbe
Börtönben még csak újságíróként jártam. Bár állítólag mindenkinek van ott egy téglája, az enyémet szerencsére eddig nem mutatták meg. Simán kijöttem a kapun, de így is nyomasztónak éreztem a bezártság légkörét.
Bent sokféle emberrel találkoztam. Volt, akit az indulata, mást a közfelfogással nehezen összeegyeztethető lelkisége juttatott a rács mögé. Közös vonásukként értelmes elfoglaltság nélkül még lélekőrlőbb lett volna számukra a négy fal közt töltött idő.
Bár az épületen belül végeztek az intézmény működéséhez szükséges munkát, a mosodai, konyhai elfoglaltság nem elsősorban a nevelést szolgálta. Most olyan kísérlet zajlik a szolnoki büntetés-végrehajtási intézményben, aminek résztvevői biztosan tudják, hogy munkájuk jó célt szolgál.
Rászoruló embertársaikért végzik. Néhány elítélt, egy őrizetes és egy már büntetést letöltő fogvatartott hátrányos helyzetű emberek érdekében fogott kezébe munkaeszközt. A Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesülete épületének felújítási munkálataiban vettek részt.
Remélem, hogy a kísérlet eléri célját. Nem csak a jó cél érdekében végzett munka lélekemelő hatásával, hanem a társadalomba visszavezető út lépéseként is. Korábban a fogvatartottakkal beszélgetve ugyanis többször azzal találkoztam, hogy a lassan múló napok mellett sokuknak a szabadulás utáni idő, a kinti életbe való visszatérés gondolata is fejtörést okozott.
Ha nem is sokkal, de most újra közelebb kerülhettek ahhoz a világhoz, ahonnan a törvény szigora egy időre elszólította őket.