Torontóban sem feledik a tiszafüredi emlékeket

Tavaly ősszel két új köztéri bútor, pad jelent meg a város egyik lakóközösségének parkjában. Nem hagyományos, vandalizmusra ítélt bútorok ezek. Emlékpadok. Labanczné Antalfy Mária és férje, Labancz Imre, valamint húga, Mizseiné Antalfy Róza szüleiknek állítottak emléket.

– A család köt minket Tiszafüredhez. A szülők és a rokonság. Egyszóval, az emlékek – kezdte Labanczné Antalfy Mária. Hosszú évtizedek óta Kanada legnagyobb városában, Torontóban élnek férjével, Imrével. – Férjem hatvankét évvel ezelőtt disszidált, az 1956-os forradalom után. Mikor először hazalátogatott szüleihez, 1963-ban, akkor ismerkedtünk meg – folytatta az 1942-es születésű hölgy. Nem sokkal később ő is követte párját. Azóta minden évben hazajárnak Tiszafüredre.

Édesapjuk halála után, a Baross úton található szolgálati lakást vissza kellett adniuk. Édesanyjuk ezután a Poroszlói úti lakótelep egyik lakásába költözött. Ez azóta a lánytestvérek tulajdonába került, rendszerint ide járnak haza. A környéken szinte mindenki ismerte szüleiket. Így adta magát az ötlet, hogy kellemest a hasznossal összekötve, emléket állítanak a felmenőknek. Külföldi példát követve döntöttek egy Magyarországon és Tiszafüreden eddig kevésbé elterjedt módja mellett.

– Az emlékpadok példáját Kanadában láttam először. Például közparkokban, botanikus kertekben, ökoparkokban – magyarázta Mária. Jellemző arrafelé, hogy köztéri bútorokon emléktáblákat helyeznek el a lakosok. Ezzel tisztelegnek valaki emléke előtt. Tavaly nyáron úgy döntöttek, megpróbálják Tiszafüredre hozni ezt a tradíciót.

Szándékukkal megkeresték a városrész önkormányzati képviselőjét, aki örömmel fogadta a felajánlást. Kezdeményezésük két legyet üt egy csapásra: emléket állít a felmenőknek és új köztéri bútor a lakóközösség számára. A fiatalabb lánytestvér, Mizseiné Antalfy Róza látott hozzá nővére és sógora ötletének megvalósításához. A család két férfi tagja rakta össze a Jászberényben legyártott padokat, majd egy szakember rögzítette azokat.

– Őszintén szólva, nem tudtuk, mennyire lesznek időtállók a padok és az emléktáblák. De örömmel látjuk, hogy egy karcolás nincs rajtuk, vigyáznak rá a helyiek – állapította meg Mária és Róza. Tartottak a vandalizmustól, de egy év távlatában félelmük alaptalannak bizonyult. A helyiek is sokszor mondogatják: nagyon vigyáznak a padokra. Látszik, hogy örülnek az apró újításnak. Azért volt jó a helyszínválasztás, mert az egész lakóközösség ismerte azokat, kiknek a padok emléket állítanak.

Egyetlen észrevételük, hogy érdemes lenne hulladékgyűjtő edényeket kihelyezni a parkban. Sajnos nem ritka, hogy az emlékpadok környékén eldobott csikkek éktelenkednek. Ugyanez a helyzet a kutyapiszokkal, ahhoz viszont elsősorban szemléletformálás és változás szükséges.

A két köztéri bútor összesen négy személynek állít emléket. Egyik Labanczné Antalfy Mária szüleinek, másik Labancz Imre édesapjának és édesanyjának.

Háromszor járta meg a frontot

Dr. Antalfy István Egerből érkezett Tiszafüredre a második világháború után. Talpraesett orvosként gyorsan alkalmazkodott a vidéki körülményekhez. Előtte az Egri Hadikórház igazgatója is volt. A második világégés idején háromszor járta meg a frontot, 1975-ben mindössze hatvanhat évesen hunyt el. Felesége, Rózsika néni tanítónő volt, negyven évig élt özvegyen. Szép kort élt meg, hiszen 2015-ben, kilencvenhat esztendősen távozott az élők sorából.

Labancz József csendőr volt Tiszafüreden, emellett Edelényben és Karancskeszin is teljesített szolgálatot. Később sok mindennel foglalkozott, szó szerint, amivel csak lehetett. Neje, Szűcs Margit háztartásbeli volt, két gyermeküket nevelte. Messze híres volt sütő- és főzőtudományáról.