Nyolc év alatt száz érmet nyert Pál Sándor fegyverneki íjász

– 2010 előtt én azt sem tudtam, hogy íjászat létezik. Egy villanyszerelő barátom, Albert László említette, hogy ő íjászkodik. Megtetszett.

– Még abban az évben megvettem az első íjamat, és mindjárt az első versenyen nyolcadik helyezést értem el – emlékezik vissza a kezdetekre Pál Sándor. A fegyverneki férfi azóta sikert sikerre halmoz a versenyeken.

– Magányos farkasnak tartom magam, egyesületbe nem járok, a magam örömére versenyzek, magamat képzem. Az alapokat megtanultam, majd kidolgoztam egy saját mozgásformát. Eljutottam odáig, hogy második lettem a nemzeti bajnokságon, egy másik, országos bajnokságon pedig negyedik helyezést értem el.

– Bár ezek szép sikerek, második vonalbeli íjásznak tartom magam. Van az országban körülbelül öt íjász, akik, ha megjelennek egy versenyen, ők nyernek. Őket követjük mi, körülbelül húszan.

Pál Sándor azt is elárulta, mi kell ahhoz, hogy valakiből jó íjász váljon.

– Eleve kell egy érdeklődés ez iránt a sport iránt. A technikát el lehet sajátítani, meg lehet tanulni. De ehhez rengeteg gyakorlásra van szükség.

– Főleg az olyan tradicionális íjhoz, amelyet én használok. Egyszerű íj, mindenféle segédeszköz nélkül. Ha légpuskával vagy csigás íjjal célzunk, és ha biztos a keze a lövésznek, akkor eltalálja a célt.

– A pusztai visszacsapó íjat viszont meg kell érezni. Kinézem a célt, rátartok, és megérzem, mikor kell elengedni. Ehhez kell rengeteg gyakorlás, hogy ezt a mozgásfolyamatot megtanulja az ember, hogy érezze a távolságot. A rengeteg gyakorláshoz pedig alázat kell. De rengeteg türelemre és fegyelemre is szükség van ehhez.

Az íjász szerint minden verseny más, hiszen egymástól eltérő körülmények között kell teljesíteni. Legutóbb Kabán versenyzett, ahol második helyezést ért el, és nemrég jött haza Gyuláról, ahol szintén második lett. Nyolc év alatt összesen száz érmet szerzett.

– Számít az is egy versenyen milyen messze vannak, mekkora méretűek, számítanak a terepviszonyok, az időjárás és a látási körülmények. Engem például a meleg nagyon zavar, a hideget jobban szeretem és jobban bírom, olyankor jobban megy a versenyzés is.

– És ami fontos még, az a megfelelő lelkiállapot. Ha valami baj van, az azonnal meglátszik a teljesítményen.

Jó hatással van a szellemre is

– Azért szeretem ezt a sportot, mert autószerelő vagyok, a műhelyben töltöm az egész napot. Amikor viszont kimozdulok, és az egész országot bejárom, a versenyek miatt rengeteg emberrel találkozom – általában hasonló szellemiségű emberekkel. Eltöltünk együtt egy kellemes napot, miközben sportolunk, mozgunk – mondja az íjászatról Pál Sándor.

– Sokszor ajánlom az embereknek, hogy próbálják ki, hiszen ez az a sport, amit bármikor, akár idősebb korban is el lehet kezdeni. Van benne egy kis mozgás, mert azért a pályát be kell járni, voltam olyan versenyen is, ahol majdnem öt kilométert kellett gyalogolni.

– Van, amikor a versenyt hegyek között rendezik, friss levegőn van az ember. Emellett szellemi tevékenységnek sem utolsó a koncentráció miatt, és szabadidőnek is kiváló, hiszen nagyon jó társaságban van az ember – vallja az íjász.