Zacskó nélkül folytatjuk?

Erős „ráhatással” (a zacskók termékdíjának bevezetésével) igyekeztek meggyőzni (sikertelenül) bennünket arról, hagyjuk a környezetszennyező nejlont másra. Akkor még megkegyelmeztek az extra vékony, azaz a péksüteményes és a zöldséges zacskóknak, mondván, a higiénia is fontos.

Idén ez már nincs így: egy friss törvénytervezet szerint minden zacskó után darabonkénti termékdíjat kell fizetnünk jövő évtől. Igen, még az után az apró nejlon után is, amibe a reggeli kiflinket tesszük, bízva abban, hogy legalább délig nem szárad ki.

Végső cél viszont a műanyag zacskók forgalmazásának teljes megtiltása. Valahol érthető a felvetés, főleg annak ismeretében, hogy Magyarországon évente több mint 80 zacskót használunk el fejenként. Ennek jelentős része egy használat után azonnal hulladékká válik.

Nagy kérdés azonban, hogy mi lehet a műanyagok alternatívája. A papír? Ha végiggondoljuk, mennyi fát kell kivágni a gyártásukhoz, a zöldek a szívükhöz kapnak. A vászon? Vajon a húst, a szalámit, a burgonyát, a zsömlét is ebbe rakjuk?

Ugyanígy felvetődik a kérdés más, a környezetet ugyancsak jócskán terhelő termékek esetében: mi legyen a sorsa a kidobott számítógépeknek, akkumulátoroknak, televízióknak, gyógyszereknek? Ne is használjuk ezeket?

Ami biztos, a termékdíjas rendszert eredetileg úgy találták ki, hogy a belőle származó bevételt a hulladékgazdálkodás fejlesztésére és (egyebek között) más, alternatív csomagolóanyag kifejlesztésére fordítja az állam. Ha ez valóban így történne, talán nem is lenne szükség a nejlonok (és más cikkek) betiltására sem.

Persze, ehhez elkerülhetetlenül szükség van a lakosság sokkal környezettudatosabb gondolkodására is. Egy párszor már használt vékony műanyag zacskó nekem is ott van mindig a táskámban. Jól jöhet az bármikor.