Az egész élete tanulással telt: képviselő, vadász, vőfély is egyszerre

Már a felvezető néhány gondolatból ráismerhetett bárki a Tisza-tó és a Nagykunság területén. Önkormányzati képviselő, vadász, vőfély, ceremóniamester és polgárőr. Felsorolni is hosszú a sokféle tevékenységet, Csécsei Csaba azonban mégis mindez egy személyben.

– Az egész életem tanulásból állt. Nyitott vagyok és voltam mindig, arra, ha új tudásra és képességre tehetek szert – kezdte.

A katonaévek után tovább képezte magát: épületgépészeti, klímatechnikusi, majd közbiztonsági képzettséget is szerzett. Sokáig libákkal foglalkozott, egy időben tízezer libájuk is volt. A Hajdú-BÉT-botrány idején még sikerült veszteség nélkül kiszállnia az üzletből.

Ezt követően dolgozott a húsiparban, a rendőrségnél, majd közel tíz évet a fővárosban, egy betonfűrész-vállalkozásnál. A gazdasági válság után tért végleg haza, és az önkormányzatnál helyezkedett el.

A középiskola után sportvadász vizsgát tett, mellyel régi álma teljesült. Gyerekkorában sokat sportolt, édesapjával horgászni és vadászni jártak. Szeretett kint lenni a természetben, ott érezte igazán jól magát.

Édesapja korai halála miatt egy időre aztán szakított a vadászattal. Az emlékek miatt évekig mellőzte. Mikor ismerősei vadásztársaságot alapítottak 2007-ben, őt is meghívták. Az első két vadászat után érezte, hogy visszatért ahhoz, ami hiányzott számára. Második családjának tartja ezt a közösséget, fia már harmadik generációs vadász.

– A vadászat a természetjárást és a vadak iránti gondoskodást jelenti számomra. Több figyelmet fordítok a vadgazdálkodásra, mint arra, hogy mindenképp lőjek valamit – érvelt.

Életének ugyancsak pótolhatatlan részét képezi a vőfélyi szerep már a kilencvenes évek óta. Gyerekkori barátjának esküvője előtt a vőfély beteget jelentett, őt kérték meg, mint a csapat humorfelelősét. Vonakodott, de végül elvállalta. Közel harminc év telt el azóta, Csaba pedig bejárta az országot. Legalább százötven alkalommal bizonyított.

– Minden lakodalom hoz valami újat, rengeteg embert ismersz meg – foglalta össze röviden a lényeget.

Bár elfoglalt ember, aki sok mindennel foglalkozik, neki így teljes az élete. Mindegyik tevékenység hozzátesz valamit a mindennapokhoz. Igazi lokálpatrióta, aki a település, a közösség érdekeit tartja szem előtt. Közreműködött például a polgárőrség létrehozásában.

– Addig szeretnék aktívan dolgozni a településért, amíg úgy érzem, hasznomat veszik. Hálás vagyok azért, hogy kalandos utamon értékes emberekkel ismerkedtem meg, olyanokkal, akiktől tanulni tudtam – fogalmazott.

Kérdésünkre kitért arra is, hogy a bakancslistájáról hiányzik még egy erdélyi, pontosabban hargitai vaddisznóvadászat. A hírek szerint emberpróbáló feladat.

Nejével két és fél évtizede házasok, egy gyermekük van. Mindenhol barátok veszik körül, fiataltól az idősig, mindenki ismeri. Kalandos sorkatonai szolgálata idején ismerte meg máig legjobb barátját, Bolyós Attilát. Bevonulásuk óta tart remek kapcsolatuk.

Furcsa születésnapi ajándék

Születéséről érdekes történetet mesélt Csaba. Valójában 1969. április 1-én látta meg a napvilágot, de édesanyja közbenjárására április másodika került a hivatalos dokumentumokba.

Édesanyám akkoriban igazgatóhelyettes volt az általános iskolában. Nem akarta, hogy bolondok napján anyakönyvezzenek. Ettől függetlenül, szinte minden ismerősöm április elsején köszönt – mesélte.

– Tudni kell azt is, hogy fiatalon egyik születésnapjára egy előre megváltott sírhelyet kapott nagymamájától. Sok mulatságos pillanat és történet kötődik ehhez.