Örményországból is fogadott Kossuth-ritkaságokat a múzeum

– Kossuth Lajosnak szinte mindenhez köze van. Még korunkban is számtalan dolog köthető a nevéhez határainkon innen és túl! – kezdte mondandóját a város múzeumában Reznák Erzsébet.

A Kossuth Múzeum igazgatónője elárulta, az évek alatt igyekezett feltérképezni a neves államférfihez kötődő emlékeket. Ehhez pedig gyakran a világ különböző pontjain is kutakodnia kellett. Olykor azonban hozzá is érkeztek váratlan esetek.

– Tavaly a külügyminisztérium egyik munkatársa hívott fel, hogy New Yorkban él Andrew Donald Kossuth. Az illető, bár már hallott néhány dolgot Kossuth Lajosról, részletesen azonban nem ismerte őt. Így az volt a kérése, hadd jöhessen el hozzánk – taglalta Erzsébet.

– Az intézmény végül nagy örömmel fogadta a férfit, aki magával is hozta elődei iratanyagát. Ezekből pedig megállapították, hogy a nagyapja lehetett az, aki a 20. század elején Amerikába vándorolt.

– Gyakran kérdezik tőlünk, hogy Kossuth Lajosnak maradtak-e rokonai. Egyenesági leszármazottja már nincsen. Ennek ellenére sok Kossuth nevű ember él a világon, mivel a család egy meglehetősen szerteágazó família volt – tette hozzá.

Kossuthot azonban nemcsak szobrok és emléktáblák fémjelzik szerte a világon. Amerikai metálzenekar is kölcsönözte már a híres személyiség nevét. Mi több, az Egyesült Államok harmincötödik elnöke is példaként emlegette.

– A „Kossuth” nevet viselő zenekarra az egyik népszerű közösségi oldalon bukkantam rá. Tudjuk róluk, hogy egy Lafayette nevű városban élnek és zenélnek. Ám eddig még nem vettük fel velük a kapcsolatot. A későbbiekben viszont ezt feltétlenül pótolni szeretném! John F. Kennedy elnök pedig már egy másik történet… – mosolyodott el Erzsébet.

– Kennedy az 1960-as évek elején Nyugat-Németországban járt, és Frankfurtban szólalt fel. Beszédének pedig több jelentése is volt. Egyrészt, hogy a szónoklata helyszínéül szolgáló templom 1848-ban otthont adott a német parlamentnek.

– Másrészt pedig, hogy a berlini fal felépítése kapcsán a demokrácia jelentőségét hangsúlyozta. Ekkor azonban egy, a magyarok számára rendkívül kedves példával állt elő. Arról beszélt, 1852-ben Bostonban járt egy magyar ember, akit Kossuth Lajosnak hívtak.

– Ő pedig akkoriban úgy szólt a szabadságról, mint ami nem kizárólag egy amerikai fogalom. S aminek nincs sem amerikai, sem pedig európai arca. Mert az mindenki számára adott kell, hogy legyen – taglalta.

– A beszéd jelentőségét egyébként az adta, hogy egy világhatalom vezetője egy ilyen fontos helyzetben egy magyar hazafira hivatkozott. Persze jól tudjuk, az elnök nem saját kútfőjéből merítette a példát. Az egyik tanácsadója német származású volt… – folytatta az érdekességek sorát az igazgatónő.

Erzsébet szerint egyáltalán nem meglepő, hogy a magyar államférfira jellemző dolgokkal találkozunk a tengerentúlon. Kossuth köztéri szobrai megtalálhatók New Yorkban, Philadelphiában és az Iowa állambeli Algonában is.

Érdekesség, hogy ez utóbbi kisváros éppen Kossuth megyében van. Washingtonban pedig a Capitolium épületében találkozhatunk Kossuth-emlékkel. Míg Torinóban azért állhat rá emlékező szobor, mert Cegléd a városnak adományozott egyet még 1936-ban.

Megtudtuk, akkoriban létezett ott egy magyarokból álló baráti társaság, s az ő kezdeményezésükre helyezték el az alkotást. De ismerünk Kossuth-emlékmúzeumot a törökországi Kütahyában és Bulgáriában is.

A ceglédi múzeum is szívesen fogadja a különlegességeket. Akár a világ távolabbi részeiről érkezőket is. – Még Örményországból is adományoztak a múzeumnak Kossuthoz kötődő tárgyakat! – zárta gondolatait az igazgatónő.

Hogy kerül Ceglédre a „Kossuth-kultusz”?

Közismert a tény, miszerint Kossuth Lajos 1848-ban számos helyen járt, hogy a császári hadak elleni küzdelemre buzdítsa az országot. Toborzó útjainak első állomáshelye éppen Cegléd volt, ahol szeptember 24-én mondta lelkesítő beszédét.

A Magyar Elektronikus Könyvtár adatbázisában bukkantunk rá Kossuth feleségének írt levelére. Ebben azt írja, bízik abban, hogy Ceglédről indulva, a „Tisza vonaláig legalább tizenöt-húszezer embert tud a forradalom mellé állítani”, akiket aztán Pestre küldene.

Ugyanezen sorok között kérte párját arra, mihamarabb hagyja el Pestet, mivel attól félt, ellenségei családjának foglyul ejtésével kényszeríthetik ki forradalmi tevékenységének megszüntetését.