Vizes időszakokban nálunk is szívesen fészkel az év madara

A mindenkori csapadék- és vízviszonyoktól függ, hogy fészkel-e éppen gólyatöcs a megyénkben, ugyanis nem állandó költő madara a térségnek – tudtuk meg Urbán Sándortól, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Helyi Csoportjának elnökétől.

Belvizes időszakokban az elmúlt években Szolnok határában is fészkelt. Pár esztendővel ezelőtt pedig Kengyel és Tiszatenyő térségében költöttek tucatszámra, amikor viszont nagy a szárazság, nem fordulnak elő megyénkben.

– A gólyatöcs, vagy népies nevén a széki gólya, kecses, törékeny, kis termetű madár, melynek testét fehér toll borítja, szárnyai viszont feketék. Viszonylag hosszú csőre van, hogy össze tudja szedni az iszapban megbúvó táplálékát.

– Piros lábai pedig feltűnően hosszúak, mely az életmódjával függ össze, ugyanis az alacsony vízborítású területeken, szikes tavakon, illetve ezek parti zónájában költ. Ehhez kellett alkalmazkodnia. Ez a madár kinézetre tehát hasonlít a gólyára, innen ered a neve is – magyarázta Urbán Sándor.

– A gólyatöcs azokon a területeken érzi jól magát, melyeket körülbelül tizenöt centiméter mély víz fed, és ez az élőhelye is. Viszonylag hosszú lábaival ezekben biztonsággal tud közlekedni és innen szerzi táplálékát is, melyek főként a vizekben előforduló alsóbbrendű rákok és egyéb gerinctelen állatok.

A szakembertől azt is megtudtuk, hogy a gólyatöcs azért kötődik a szikes tavakhoz, mert édesvizű élőhelyeket, például a mocsarakat, benövik a különféle növények, melyek ötven-hetven centi magas összefüggő növényzetet képeznek a vízben.

A gázlómadarak ezekbe nem mennek bele, mert nem látják a táplálékukat, és nem érzik magukat biztonságban, kizárólag nyílt vízfelületre van szükségük, ahol jól látnak mindent, és a vízborítás megvédi őket az emlős ragadozóktól, például a rókától.

A ragadozó emlősökre ugyanis nem jellemző, hogy bemennek a vízzel borított területekre zsákmányolni.

– A gólyatöcs ezeken a helyeken biztonságos fészkelőhelyet is talál magának kisebb, parányi szigetecskéken vagy zsombékokon, melyeket víz vesz körül. Ezekre építi a fészkét, melyben három-négy fiókát nevel évente. Hazánkban sokszor a gulipán társaságában költ.

– A gólyatöcs vonuló madár, tehát a telet nem itt tölti, hanem Afrikában, a Szaharától délre – fejtette ki Urbán Sándor.

Veszélyben van az élőhelyük

– Az év madara program célja, hogy a kiválasztott fajról vagy fajcsoportról minél több publikáció, szakirodalmi írás jelenjen meg, hogy ezzel is népszerűsítsék és felhívják rá az emberek figyelmét. Az pedig, hogy egy-egy fajról minél részletesebb képet kapjon a lakosság, a madárvédelem szempontjából fontos – világított rá Urbán Sándor.

– A gólyatöcs esetében azonban inkább az élőhelyük védelmére próbáljuk felhívni a figyelmet, ugyanis a szikes tavak végveszélyben vannak Magyarországon. A legtöbben ilyenkor a Duna–Tisza közének nyugati térségére, a Duna mellékére gondolnak, ahol nagy kiterjedésű szikes tavak találhatóak.

– Ugyanilyen szikes tóláncolat követi azonban a Tiszát is, a folyó nyugati térségében: Abony, Törtel, Jászkarajenő, Kőröstetétlen vidékén. Ezek akár örökre meg is szűnhetnek, mert sok-sok évvel ezelőtt lecsapolták, kiszárították őket.