Tizenkét éve az enyészeté az egykori üveggyár

– Az üveggyárat Veress Zoltán szilikátipari mérnök hozta létre a 30-as évek végén – idézi a múltat Perge József, a Berek-Víz Kft. ügyvezetője.

– Amikor a szocializmusban államosították a gyárat, ő itt maradt, mert élethivatásának tekintette az üvegtermékek előállítását. Főleg laborüvegeket, de dísztárgyat is készítettek akkor itt.

–Létrehozták az Üvegipari Műveket, melynek a karcagi gyár kísérleti üzeme volt, ahol mindenfajta ipari üvegeket gyártottak, például kazánokhoz, tűzhelyekhez, illetve kísérletezgettek különböző üvegtermékek előállításával – teszi hozzá.

Suha Zoltán és Somkúti Katalin nevéhez fűződik az úgynevezett „fátyolüveg-termékek” megalkotása, amiről híres lett a gyár. A rendszerváltáskor megalakult a Pannon Glas Ipari Rt., majd a felszámolása után 1993–97 között a Berek Huta Kft. üzemeltette a gyárat. Akkor még ment mind a négy huta.

– 1997 januárjától a Bereg Crystal Kft. lett a tulajdonos, ez 2006-ra a gyárat leépítette, elkezdődött a huták, raktárépületek bontása – tudjuk meg Molnár János polgármestertől.

– Közben a cég csődbe ment, és hatalmas adósságot hagyott maga mögött. A felszámoló cég tavasszal sikeresen értékesítette a telepet, az új tulajdonos megkereste az önkormányzatot is – mondja.

– Az önkormányzat úgy van ebben benne, hogy az 1. számú gyógyvizű kutunk, amit 90 éve fúrt Pávai Vajna Ferenc, a gyár területén van. Ez és a környezetében lévő 237 négyzetméteres rész osztatlan közös tulajdonban volt eddig. Az értékesítés után ez megmaradt. Az új tulajdonos a kút és környékét az üzemeltetését végző Berek-Víz Kft.-nek adja át, s a gyár bejáratánál megmaradt épületeket – irodaház, ebédlő, 1-es huta – az előszerződés alapján önkormányzatunk kapja meg – mondja a polgármester.

Mint megtudtuk, a pályázat beadása előtt az új tulajdonos az önkormányzatot tájékoztatta arról, hogy milyen idegenforgalmi tervei vannak a területtel. Ez alapján biztosra mondhatjuk, hogy üveggyártás nem lesz Berekfürdőben, de nem is igen lehetne ezt a lepusztult épületet üveggyártásra már beüzemelni.

– Ez egy komoly szívfájdalom – mondja a település vezetője. – Önkormányzatunk azonban megvizsgálja majd, hogy az 1-es huta milyen állapotban van, és ott a későbbiekben lehetne-e valamilyen látvány-, kézi kemencét beindítani bemutató jelleggel, mert ez idegenforgalmi szempontból is kuriózum lenne a környéken, a benne kialakított múzeummal. Ennek nyilván komoly anyagi vonzata van, amit csak pályázatokból tudunk előteremteni. Ez a következő 5–10 év feladata lesz – mondja a településvezető.

Örülnek, hogy lett gazdája

A 80-as évek közepén, amikor mind a négy huta üzemelt, több mint 400 dolgozója volt az üveggyárnak. A környező településekről folyamatos napi buszjárat közlekedett. A bereki lakosok többsége a gyárban dolgozott, mellette a fürdő és a mezőgazdaság foglalkoztatta az itt élőket. A régi, gyári szakembergárdából – például üvegfúvók – már csak néhányan élnek, így a településen ez a fajta tudás sajnos kihal, amiért nagyon nagy kár – véli Molnár János, aki már annak is örül, hogy végre lett gazdája a területnek. Igaz, idő kell ahhoz, hogy valamilyen szinten rendbe tegye azt, de utána legalább már nem csúfoskodik az elhanyagolt rész a településen.