„Kukatúrát” tartottunk Szolnoktól Kétpóig

– Társaságunk évente mintegy kétezer gyermeknek, köztük óvodásoknak és alsós kisiskolásoknak is terepjárással egybekötött vizuális információt ad a hulladékgazdálkodásról – jelezte hírportálunknak elöljáróban Lits László, a cég ügyvezető igazgatója.

Majd rábízott bennünket Varga Vivienre, a társaság kommunikációs munkatársára, aki heti, sok esetben napi rendszerességgel kísér ovis és diák, de felnőttcsoportokat, s mutatja be és meséli el napi szemetünk útját a szolnoki, Újszászi úti átrakótól a kétpói hulladéklerakóig. Szerencsénk volt.

Iskolaszünetben is akadt egy gyermekcsoport, amely épp ezt a témát, mármint a környezettudatos szelektív gyűjtést, az újrahasznosítható hulladékot, illetve a szemételhelyezést járta körül. A Martfűi Városszépítő Egyesület által szervezett természetvédelmi tábor kisdiákjai éltek az NHSZ által – egyébiránt mindenki számára – meghirdetett lehetőséggel.

A minap szemétkörúton vehettek részt. A gyerekek érdeklődve hallgatták a tájékoztatókat, és nézték végig a válogatott szenny útját. Természetvédelmis előéletükkel együtt is jelesre vizsgáztak a környezettanulmány-útjuk során.

Busszal vágtunk neki a témakörnek. Időrendben hátulról kezdtük a kukatúrát, de elbeszélésünkben „alfabetikusan” adjuk vissza a látottakat. A Vivien által elmondottakból kiderült, hogy a térség huszonkilenc településének, háztartásokból hulladékudvarokból és gyűjtőszigetekről összeszedett és járművekre felrakodott szemete mindegyike, a fekete-, a zöld- és a sárgafedeles kukákból származó, de még a veszélyes hulladék is Szolnokra, az Újszászi úti átrakóba kerül.

A veszélyes hulladékokat – konyhai és járműolajokat, egyszer használatos kórházi eszközöket, egyéb hasonló, veszélyes besorolású tárgyakat – külön gondozzák, s addig ártalmatlanítják azokat, amíg önmagában is veszélytelen kommunális szemétté nem válnak.

Ezután minden szemetet egy óriási nagy garatba öntenek, préseléssel tömbösítik őket. Egy hatalmas elektromos mágnes segítségével a fémtárgyakat, aprólékokat különválogatják, minden egyéb hulladékot emberi kezek különítik el. Az óriási szalag mögött a társaság foglalkoztatottjai foglalnak – állva(!) – helyet, s szelektálnak újra.

Erre azért van szükség, mert sokaktól bármennyire is jóhiszemű a szelektív hulladékgyűjtés, ám tapasztalat, hogy minden „egyenértékű” gyűjtőbe minden más típusú szemét is kerül. Példa volt rá az a bemutatott üveggyűjtő, amibe műanyagtól kezdődően, fémtől és faárun keresztül a ruhaneműig és a szerves bomló termékig minden megtalálható volt.

Az emberi értő szemre, ügyes kézre ezért van nagy szükség a társaságnál. Az ott dolgozók a gyerekek minden kérdésére értékes válaszokat adtak. Így arra is „Igen!” volt a válasz, amikor az egyik kislány arról érdeklődött, hogy kerülnek-e szalagra kisállatkedvencek. „Csak már elhullva!” – jött a felelet második része is kisvártatva…

Vivien a szolnoki átrakó-válogatóban elmondta azt is, hogy a már szinte tökéletesen kirostált és egymástól elkülönített szeméttömböket termék-újrahasznosító cégeknek értékesítik.

A zöldhulladékok is az Újszászi útra kerülnek, ezek letisztítása után úgynevezett „Remusz” komposztot állítanak elő. A komposzt egy részét szintén eladja a társaság, mondjuk virágföldjavításra, más része Kétpóra kerül. No, de irány is Kétpó!

A kétpói hulladéklerakót 2005-ben adták át, azóta a térség hozzávetőlegesen 230 ezer lakosának a szolnoki telepről idekerülő kommunális szemetét fogadja be. Figyelem! Évente mintegy hatvanhatezer tonna hulladékot forgatnak be a kétpói, 11,1 hektáron elterülő depóniájának négy kazettájába.

Ebben a mennyiségben jelentős mértékű újrahasznosítandó hulladék is van, amit már sem gépi, sem kézi erő nem tudott kiválogatni… A kazetták 2065. december 31-ig felfelé 25 méter magasságig tölthetők fel szeméttel – több rétegben bomlást elősegítő és felgyorsító komposzt anyagokkal felváltva.

E hulladékdombok – melyeket 2065 után még további harminc évig kell gondozásban tartani – metángázzal vannak tele, melyet csöveken kivezetve, ugyancsak értékesítenek, mégpedig elektromos áram(!) formájában. A depóniák köré erdősávokat ültettek, részint az állandó géphanghatás, másrészt a – mondjuk ki – bűzvisszatartás okán.

A kétpói telephelyen létesíteni kellett egy 8,2 hektáros, 2,5 méter mélységű tűzivíztározót, illetve a WC-kből egyéb szociális helyiségekből érkező szerves folyékony szennylét is egy nagy méretű tározóban szikkasztják, mégpedig komposzttal. A földbe épp annyi tisztított víz folyik el, amennyi biológiai folyékony anyaggal feltöltik.

A bolyban hangyaseregként izgő-mozgó gépek környezetében a lerakó „emberközeliségét” a rendkívül sok természetvédelmi és környezettudatos ismeretet nyújtó tanösvény szolgáltatja. Ami tanulságos: a Szolnokon kiválogatott szelektív hulladék mértéke évente háromezer tonnányi.

Ha tudatosabban szelektálnánk, ennek a nagyságnak többszöröse kerülne újrahasznosításra, s a kétpói depónia nem hogy 2065-re, de 2200-ra sem magasodna fel huszonöt méterre…!