2018.07.31. 10:30
Hol vannak az elhivatott, pályakezdő tanárok?
Megboldogult gimnazista koromban valahogy nem volt szerencsém a matektanárokkal. A középiskola négy esztendeje alatt legalább hat tanerő fordult meg az osztályunkban, s próbálta fejünkbe verni a másodfokú egyenlet megoldóképletét, meg a Pitagorasz-tételt.
Valahogy egyikük se maradt velünk néhány hónapnál tovább, ilyen-olyan okok miatt mindegyikük továbbállt. Pedig a megye egyik legjobb nevű gimnáziumában akkoriban is presztízsnek számított tanítani.
Tudom, az én hibám, de a matematikaórákból leginkább annyi maradt meg bennem, hogy időről időre csak kapkodtam a fejem, miként próbáljak alkalmazkodni a folyamatosan változó követelményekhez és módszerekhez.
Tapasztalatból mondhatom tehát, a diákok szempontjából igen kedvezőtlen, ha gyakran és jelentős mértékben módosul a tantestület összetétele. Persze, mindig vannak olyan élethelyzetek – költözés, gyermek születése, nyugdíjazás –, amikor elkerülhetetlen a váltás.
S ez utóbbi, a nyugdíjazás bizony egyre több gondot okoz az igazgatók számára. Mert ha most még nincs is komoly tanárhiány mifelénk, néhány év múlva biztosan lesz.
A tapasztalt, lassan pályájuk végén járó pedagógusok mögött ugyanis egyelőre nemigen látni az elhivatott, feltörekvő pályakezdők sorát, miközben (szerencsére) lassan kikopnak azok, akik az elmúlt évtizedekben csak „nincs jobb” alapon választották a tanári pályát.
Akkor pedig ki áll a katedrára?
