A holland nagykövettől kértek segítséget Martfű felvirágoztatására

Magad uram, ha szolgád nincsen! – így lehetne összefoglalni a martfűi önkormányzat törekvését, melynek célja a város újbóli felvirágoztatása. Ennek apropójaként látták vendégül hazánk hollandiai nagykövetét, René van Hellt.

Ismeretes, a ­Heineken Hungária Zrt. Martfűi Sörgyárának tavalyi bezárása igencsak érzékenyen érintette a várost és nem csak az elveszített munkahelyek miatt. Martfűnek a holland cég 87 ­millió forint iparűzési adót fizetett évente, ez a jövőben negyedére fog visszaesni.

Az önerős fejlesztésekről így a településnek le kell mondania, de még a működése is veszélybe­ kerülhet. Az önkormányzat az elmúlt időszakban mindent elkövetett, hogy megmentse a várost.

Megkeresték a megyét, a térség országgyűlési képviselőjét, a kormányt, a szakminisztériumot, sőt, még a kormányfőt is, segítséget kérve tőlük. Ehhez – nyomatékul – még lakossági aláírásgyűjtést is szerveztek.

A városvezetés több megoldást is felvázolt a kormánynak, aminek eléréséhez támogatást, közbenjárást kértek: a sörös cég folytatja tovább a termelést Martfűn, az állam átveszi a sörgyárat, esetleg támogatást kap az önkormányzat ipari park létrehozására irányuló pályázata, amivel elősegíthető más termelő üzemek városba települése.

A segélykiáltások azonban hatástalanok maradtak: a gyár – úgy tűnik – végleg bezárt, az állam sem vette át a sörgyárat, de még új üzem sem jelentkezett, hogy a városba szeretne települni.

– Pedig eleinte bíztunk abban, hogy valami változik pozitív irányba. Mivel nem így történt, saját kezünkbe vettük sorsunkat, nem várunk senkire – mondja dr. Papp Antal polgármester.

Elmesélte, városukban él egy holland házaspár, segítségükkel vették fel a kapcsolatot Magyarország holland nagykövetével, személyes találkozásra invitálva őt. A diplomata le is utazott Martfűre.

– Nagy hibánk, hogy túl sok időt töltünk Budapesten, ezen szeretnék változtatni – magyarázta a nyitottságáról ismert René van Hell, aki nem csak a Városháza tárgyalójával ismerkedett meg, hanem a város látványosságaival és lakosaival is.

Szerinte Martfű gyönyörű, az emberek pedig ambíciózusak, előttük nincsen lehetetlen – nyilvánvalóan lakóhelyük fellendítésére tett törekvésükre gondolt.

Ezzel kapcsolatban arról beszélt, nyomon követte a Heineken cég magyarországi erősödését, majd azt is, hogyan zárta be a martfűi gyárát.

Hangsúlyozta, a holland kormány nem felelős azért, amit egy cég tesz, ennek ellenére beszéltek a Heineken vezérigazgató asszonyával. (Hogy miről és milyen eredménnyel, az nem derült ki a nagykövet szavaiból.)

– Azért is érkeztem most Martfűre, mert tudni szeretném, bizonyos lépéseknek milyen gazdasági hatása van.

„Ez a találkozás legyen egy új korszak kezdete”

– javasolta René van Hell, aki arra kérte dr. Papp Antalt, üljenek le egy megbeszélésre, szívesen meghallgatja a martfűiek konkrét ötleteit, mely lakóhelyük gazdasági erősítésére vonatkozik. (Az egyik konkrét ötlet az lenne, hogy a megüresedett Heineken-gyárba más, esetleg holland cég költözzön.)

A nagykövet hozzáfűzte, Magyarországon kilencszáz olyan vállalkozás működik, melynek a „főhadiszállása” Hollandiában van. Ezt a számot akár Martfűn is lehetne bővíteni.

A nagykövet a helyi cégek más képviselőivel is találkozott, mindannyiukkal egy esetleges magyar-holland gazdasági kapcsolat lehetőségéről tárgyalt.

A martfűiek bizakodóak, hiszik, hogy végre elindult valami városukban.