Egy fél város készült a besenyszögi aranylakodalomra

A kisváros színe-java részt vett azon a meglepetés aranylakodalmon, melyet a Héja család szervezett június második hétvégéjén. Bár Héja Mátyás és felesége, Boros Mária évekkel ezelőtt Makóra költözött, fiatalságuk és az ötven esztendővel ezelőtti esküvőjük Besenyszöghöz köti őket.

– Azokat az éveket nem lehet elfeledni... Természetes, hogy az aranylakodalmat itt tartották szüleim – meséli Héja Andrea, az ünnepelt házaspár lánya.

Hozzáteszi, szülei igazi nagy családban nőttek fel, édesapjának kilenc testvére született, és édesanyja gyermekkora is népes családban telt el. Nem csoda, hogy neki harminchárom unokatestvére van, akik mára a szélrózsa minden irányába elköltöztek.

Egy valami azonban mindenkiben közös: Besenyszög a gyökerük. Sőt, ha egy nagyobb társaság összejön a kisvárosban, szinte biztos, hogy sokan rokonok egymással.

– Nem túlzás azt állítani, hogy a település fele készült a meglepetés lagzira. A tervet, a szervezést teljes titokban tartottuk, ügyeltünk arra, hogy a szüleim semmit ne sejtsenek az egészből Makón.

– Besenyszögön persze mindenki tudta, mi készül. Csak telefonon intézkedtünk testvéremmel, ugyanis édesanyámék korukat meghazudtoló módon használják a közösségi oldalakat, nem akartunk ott lebukni.

– A hátuk mögött hívtuk meg az összes rokont (mind a száznegyvenet), a zenészeket és édesapám legénykori vőfély-barátját. Nem volt egyszerű ennyi embert felkutatni, megkeresni, meggyőzni őket, hogy eljöjjenek.

Kérdésünkre, hogyan sikerült „elcsalniuk” a házaspárt Besenyszögre úgy, hogy mit sem sejtettek az egész partizánakcióból, Andrea elárulja, egy hirtelen ötlettől vezérelt „unokatestvér-találkozóra” hivatkozva csábították el a szülőket.

Ők pedig nem gyanakodtak, mert a „napján” otthon, szűk körben megünnepelték az eseményt, így lerendezettnek vélték az ünnepséget.

– Sokkot kaptam, amikor megláttam a tömeget a művelődési házban. Amikor beléptünk a terembe a párommal, kattogtak a fényképezők, szálltak a lufik, tapsoltak az emberek.

– Tudtuk, hogy ez nem egy rokoni találkozó, ennyi unoka­testvérünk azért nincsen! – idézi fel nevetve a buli első percét Héja Mátyásné, akinek párja csak annyit tudott mondani meglepetésében: „Azt a jó mindenit nekik!”

Az aranylakodalom a házaspár szerint még jobb volt, mint az „első”, az ötven évvel ezelőtti.

Talán mert nem izgultak annyira? Vagy mert mindenkit ismertek már? Esetleg amiatt, mert a fél város ott volt, csak azért, hogy egy emlékezetes estét szerezzenek nekik?

Mindegy is. Annál nagyobb öröm, mint látni a huszonöt unokát, a negyvenegy dédunokát és a tizennégy ükunokát, nincs is!