Életvitel programot indít Csépán a katolikus plébánia

Csépa több szempontból is peremvidéken fekszik. A Váci egyházmegye központjától ez a falucska fekszik a legtávolabb, de a megyehatártól is csak egy rigófütty választja el. A község a helyiek szerint igencsak elzárt a külvilágtól.

Az évek alatt a lakosság egy része alig behozható szociális hátrányba került. A javarészt roma családok bár igyekeznek felzárkózni, látható, hogy segítség és munka nélkül ez nem fog sikerülni.

Ezért döntött úgy a plébánia, hogy (első körben) életvitel programot indít számukra, melyen a legalapvetőbb házimunkákkal ismertetik meg a sorsuk jobbítására vágyó asszonyokat. Úgy vélik, csak tanulással lehet előrébb jutni és állást szerezni.

– Erre bizony nagy szükség van – állítja Szabó Csilla, a plébánia egyik dolgozója. Szerinte nem egy asszonynak, anyának ismeretlen a takarító vagy a konyhai eszközök használata, e tudás hiánya pedig rendkívül nehézzé teszi a munkaerőpiacon történő elhelyezkedésüket.

Kérdés persze, hogy az évszázadok vagy évtizedek alatt kialakult hátrányt képes-e egy ilyen program lefaragni. A berögzült szokásokon tud-e változtatni?!

– Nem. De meg lehet mutatni a résztvevőknek, hogyan lehet másként élni – vélekedik Antal András atya. – Nem azt kell adni, megmutatni az embereknek, amire vágynak, hanem amire vágyakozniuk kellene.

– A kisgyereknek is rendszeresen, szinte unásig mondjuk, hogy mosson fogat. Addig mondjuk, míg azt egy idő után már figyelmeztetés nélkül is megteszi. Remélhetőleg így lesz ez a felnőttekkel is.

Antal András hangsúlyozza, nem ítélik el ezeket a nőket. Inkább megismerni és megérteni akarják őket.

– Volt egy cigány kolléganőm, akit takarítani, mosni vettünk fel a plébániára. Hamar rájöttem, nem lehet elvárni tőle olyan munkát, amit otthon sem szokott végezni. Bár nekünk szinte banális dolognak tűnik, hogy a csapból víz folyik, neki még ez is ismeretlen volt. Közös munkánk nem volt túl sikeres.

– Ekkor gondoltam, hogy nyitok egy Betánia-házat (Betánia kisváros a Bibliában. Jézus itt szállt meg, miután bevonult Jeruzsálembe, és itt búcsúzott el tanítványaitól mennybemenetelekor), ahol tanítani fogjuk az embereket. Méghozzá a legalapvetőbb dolgokra.

Az atyának a szerencse is kezére játszott: a plébániával szemben lévő ház tulajdonosa eladta az ingatlant az egyházközségnek. A házat felújították, zuhanyzót, mosókonyhát alakítottak ki benne, az oktatást itt végzik majd.

A váci Apor Vilmos Hittudományi Főiskoláról jár majd le oktató a nőkhöz. Ha jelentkeznek egyáltalán asszonyok a képzésre. Mert egyértelmű, hogy a hívó szó nem lesz elegendő, a nők nem adják fel a sokszor megélhetésüket jelentő alkalmi munkákat az ingyenes tanulásért cserébe.

Honorálás járna érte

– Valamiképpen érdekeltté szeretnénk tenni a résztvevőket – mondta Antal András atya. – Honorálnunk kell azt, hogy velünk lesznek és nem a földeken dolgoznak.

– Úgy tervezzük, Erzsébet-utalvánnyal vagy valamiféle más támogatással „jutalmazzuk” a résztvevőket, akik ősztől egy szakmát adó tanfolyamon is részt vehetnek: szociális munkás vagy mezőgazdász oklevelet szerezhetnek – mondta.

A múlt héten már az utolsó egyeztetések is lezajlottak, így hamarosan indulhat az életvitel program Csépán.