Csupán tizennégy kisdiák tanul az aprócska vezsenyi suliban

Az iskolában tizennégy alsós diák tanul, elsőtől negyedik évfolyamig, és persze a tanév utolsó napjaiban alig várják már a vakációt. Pedig tanítójuk szerint pár hét nagy szabadság után biztos lesznek, akiknek hiányozni fog a suli.

Nyilván nem a matekórát vagy a dolgozatokat hiányolják, hanem a családias légkört és a sok közös, változatos programot, amit a tanító házaspár, Strack Éva és férje, Strack Flórián szervez nekik.

– Akik nem látnak bele, hogy működik egy ilyen iskola, azt gondolják, csak hátrányai vannak az összevont oktatásnak. De huszonhárom évnyi tapasztalattal a hátunk mögött, mi úgy látjuk, talán több is a pozitívuma – mutatott rá Strack Éva.

– Együtt tanulnak a gyerekek, így hallják a magasabb évfolyam tananyagát is. A kicsik tudnak fejlődni, a harmadikosok-negyedikesek pedig folyamatosan ismételnek. Ez szerintem hatalmas előny. Az is pozitívum, hogy kis létszámú a csoport, így jobban oda tudunk figyelni a nevelésre is.

– Amit esetleg otthonról nem hoznak magukkal, azt mi itt tudjuk pótolni, hiszen reggel nyolctól délután négyig együtt vagyunk. A gyerekek is segítik egymást. A nagyobbak már tudják, mi az, amit mi itt kérünk, elvárunk tőlük, milyen szabályrendszer szerint kell dolgozni az iskolában.

– Az elsősöknek ez még új, az idősebbek pedig szépen, finoman terelgetik őket a helyes irányba. Nálunk csúnya beszéd sincs. Ha mégis kicsúszik valamelyik száján egy nem megfelelő szó, rögtön leülünk és megbeszéljük, hogy ez itt nem helyénvaló – hangsúlyozta a pedagógus.

Strack Flórián azt is kiemelte, hogy összevont osztályban azt is megtanulják, hogy arra figyeljenek, ami az ő feladatuk, miközben körülöttük másról folyik a szó, társaik mással foglalkoznak. Ez pedig ennyi idős gyerekeknek nem is olyan egyszerű.

Nyugodtabb is egy ilyen környezet, nincs az a stressz, mint egy városi nagy iskolában. Számos programot is szerveznek a diákoknak, különféle rendezvényekhez, ünnepekhez, világnapokhoz vagy évszakokhoz kötődően. A héten például kenyeret sütöttek. Ebben a tanévben hatvanhat programot terveztek be, sőt, augusztusban együtt mennek Fonyódligetre, az Erzsébet-táborba is.

Van iskolabusza a településnek, kirándulni is azzal járnak, Flórián vezeti. Egy túrát is sokkal könnyebb megszervezniük, mint egy nagy iskolában. Volt már, hogy a Balatonra terveztek egy hétvégi kirándulást, ám az idő esősre fordult. Gondoltak egyet, és Miskolctapolca felé vették az irányt, ahol barlangfürdőzhettek.

A gyerekek is kötődnek iskolájukhoz, szívesen járnak ide, állították egybehangzóan. Sőt, meglepő módon, hatalmas „igen!” volt a válasz arra a kérdésünkre is, hogy szeretnek-e tanulni. A magyart és a matekot is említik kedvenc tantárgyukként. Nagy többségük olvasni is szeret, pedig állítólag ez nem jellemző a mai gyerekekre.

A kis iskolában néha előfordul, hogy csak egy felnőtt van a gyerekekkel, így felkészítik őket arra is, hogy mi a teendő, ha valami baj történne, tudják, mikor kell mentőt, rendőrséget, tűzoltót hívni. Vészhelyzet ugyan még nem volt, viszont megesett már, hogy csak Éva volt velük, aki pont ekkor lett rosszul.

Felügyelet nélkül persze a kicsik nem maradhattak, így csapatosan vonultak át az orvosi rendelőbe. Szerencsére nem volt súlyos a baj. Visszajöttek, Éva leült az udvaron a padra, míg a gyerekek kint játszottak, és megállapodtak abban, hogy ha rosszabbul lenne, beszaladnak az óvodába, és szólnak az óvó néninek, ő van ugyanis a legközelebb. De erre sem volt végül szükség.

Felső tagozatba aztán elkerülnek más iskolába a tanulók. Ott persze kicsit nehezebb beilleszkedniük az új környezetbe, a vezsenyi kis zárt világ után.

– De mindig dicsérik őket, hogy mennyire tisztelettudók, odafigyelnek egymásra, tudnak elnézést is kérni, ha úgy adódik, hogy megbántják egymást – sorolta Flórián.

– Türelmesek, segítőkészek egymással és a felnőttekkel is. Nálunk megtanulnak vigyázni a környezetükre is. Itt nem jellemző, hogy betörik játék közben az ablakot. Meg lehet nézni például a padokat, tizenhét éve használjuk már őket, és nincsenek összekaristolva – hozta fel a példákat.

Az iskolaépületre azonban már ráfért a felújítás. Áprilistól megkezdődtek az energetikai korszerűsítés munkálatai egy nyertes önkormányzati pályázatnak köszönhetően, emiatt a tanterem helyett az ebédlőben és a könyvtárban tartották az órákat. De ez a kis kényelmetlenség igazán nem okozhatott fennakadást a jól összeszokott kis csapatban.

– Ennyi év után azt is látjuk, ha a szülő a gyerek mellett áll, és a tanuló megfelelő képességekkel rendelkezik, összevont osztályos kis iskolából indulva is bármit el tud érni – összegezte tapasztalataikat Éva.

Nyolc évvel ezelőtt végeztek egy kutatást is, hogy kiderítsék, vajon azok a ’90–91-es születésű gyerekek, akiket ők kezdtek tanítani, mire jutottak életük későbbi szakaszában.

Az ELTE-nek volt olyan programja, melyben pont az ilyen az összevont osztályok előnyeit, hátrányait vizsgálták, nekik küldték el az eredményeket. Négy évig tartott a közös munka.

Kutatásaik azt mutatták, hogy a diákok körülbelül 20 százaléka végez főiskolát, egyetemet. 15–20 százalék lemorzsolódik, és nem fejezi be még a középiskolát sem, a maradék viszont szakiskolát, szakközépiskolát végez. Van olyan egykori diákjuk is, aki két egyetemet végzett, és olyan is, aki jelenleg a veszprémi egyetem doktori képzésén vesz részt.

Megkérdeztük Balogné Csík Teréziát, a tiszavárkonyi Endre Király Általános Iskola intézményvezetőjét is, hiszen felsőben sok gyerek ott folytatja tanulmányait.

– Az ötödik évfolyamtól a székhelyre kerülő tanulóknál nem érzékelhető olyan ismerethiány, amelyet az összevont oktatásra lehetne visszavezetni – nyilatkozta Balogné Csík Terézia. – Ezt bizonyítják a bemeneti mérések is. Az ilyen nevelési-oktatási szint eléréséhez a két nevelő elkötelezett, gyermekközpontú, szakmailag mindig megújulni akaró és tudó munkája szükséges.

A kis vezsenyi iskolában pedig elkötelezettségben, gyerekszeretetben garantáltan nincs hiány.