2018.05.12. 12:30
Ingerfüggőség: már csak az életveszélyes produkciók kötnek le bennünket?
Hű, a zanyja! – hördült fel nem túl visszafogottan, ám annál őszintébben a közönség a szolnoki cirkuszban. Kolumbiai artisták halált megvető bátorsággal egyensúlyoztak védőháló és biztosítás nélkül a drótkötélen, egymás nyakában ülve.
Mindenki megkönnyebbült a produkció végén. A dél-amerikai fiatalok is, akik keresztet vetettek, majd a nyakláncukon csüngő medált csókolgatták a sikeres fellépés után.
A közönség tombolt, az addig unottan ülő tizenéves srác vigyorogva tapsolt, mások fütyülve fejezték ki tetszésüket.
Ez kell nekünk: izgalom és élmény!
Az emberek ma már mindenhol erre vágynak: a tévé előtt, internetezés közben, ünnepekkor, vásárlás alatt és a munkahelyen is.
Hatalmas kivetítők villódznak az áruházakban, rádió szól a fodrásznál, 3D-s számítógépes játékok csábítják el a diákokat a foci mellől.
Hajmeresztő, új sportokat próbálunk ki a nyaralás alatt: bungee jumpingot, kanyoningot, jet skyt. Néha azt se tudja az ember, mik ezek.
Mégis kellenek az újdonságok, mert a „régi” élet már lassú és unalmas, úgy érezzük, ha kimaradunk valamiből, akkor le is maradunk mindörökre.
Egy idő után nem is az élmény öröme a cél, hanem a hiánya miatt kialakult stressz oldása.
Világunk pedig alkalmazkodik az igényhez: újabb és újabb látványos, minden érzékszervünkre ható „flow-élménnyel” lép elő.
De vajon hova tovább? Meddig lehet még a húrt feszíteni?
Olyan kérdések ezek, melyekkel egyszerre, egymás hátának nekifeszülve, különböző érdekeket képviselve foglalkozik a szórakoztatóipar és a pszichológia.
S bár a porond világa engem is lenyűgözött, bármikor képes lennék lemondani mindenféle életveszélyes produkcióról. Soha, senki életét nem kockáztatnám csak azért, hogy öt percre jobban érezzem magam.
De tudom, a cirkusz fejlődése nem áll meg miattam, újabb és újabb lélegzetelállító, életveszélyes dologgal lépnek fel az artisták.
Nyugtassanak meg: ugye, a keresztvetés és a medálcsókolás mindig hatásos lesz?
