Besenyszög és Körű képviselte hazánkat az első izlandi Európa-napon

– Izland gyönyörű ország, mindig is rajta volt a bakancslistámon, ezt most már kihúzhatom a felsorolásból – nevet Kis Tamás pedagógus, a szolnoki Cuháré Néptáncegyüttes tagja.

– Tamás volt az egyik szerencsés honfitársunk, aki Magyarországot képviselte a Reykjavíkban megrendezett első Európa-napon. A rendezvényen tizenhét ország mutatkozott be a nagykövetek, a kereskedelmi attasék és Izland miniszterelnöke részvételével.

Kiss Tamás táncostársa a besenyszögi Lukácsné Boros Anikó volt, aki a Martfűi Néptáncegyüttesben szerepel, és ugyancsak a besenyszögi iskolában tanít.

– Bár kollégák vagyunk, mégis most roptuk először egymással. Az iskola próbatermében gyakoroltunk az utazás előtt, érdekes volt az ilyen jellegű közös munka.

– Reykjavíkban egy szatmári és egy mezőségi táncot mutattunk be. Annyira tetszett a kintieknek, hogy a végén a közönséget is bevontuk a mulatságba.

– Persze, leginkább a kint élő magyarok álltak be táncolni „végre egy kis hazai!” felkiáltással.

Tamás hozzáteszi, két esztendővel ezelőtt a besenyszögiek már jártak Reykjavíkban, akkor mézet vittek ki kóstolóba, ostort csattogtattak, valamint érdekességképpen hajat fonni is megtanították a lányokat, asszonyokat. Akiknél – legalábbis Tamás szerint – sokkal szebbek a magyar hölgyek.

Kovács Zalán a pálinkáért volt a „felelős” Reykjavíkban.

– Kicsi hazánk parányi térségéből érkezett csapatunk jelentette kint Magyarországot, a visszajelzések alapján méltóan – meséli az egyik nagykörűi pálinkaműhely vezetője.

– A rendezvény ideje alatt, de még azon túl is, standunk előtt rendre forgott a sokadalom. Mi voltunk az egyetlenek, akik „hazaival” kóstoltatták a kíváncsiskodókat.

– Az izlandiak és más nemzetek érdeklődői őszintén gratuláltak a szürkemarhából, bivalyból és mangalicából készült füstöltáruhoz, illetve a pálinkakínálathoz is.

– De nagyon megtapsolták a néptáncosainkat is, akiknek váratlan segítségére lett egy kint élő magyar népdalos is. Úgy vélem, jó hírét vittük az országunknak! – hangsúlyozza Zalán.

Az Európa-nap ideje alatt igazi tél uralkodott a szigetországban hóeséssel, faggyal. Bebizonyosodott ugyanakkor az izlandi mondás, miszerint: „Ha rossz idő van, várjál fél órát és elmúlik!”

– Így is volt, egyik percben koromfekete felhő riogatta, öt perc múlva verőfényes napsütés melengette a magyarokat.

– Izgalmas volt mindenesetre májusban hógolyózni! – bólogat Kiss Tamás, megsúgva, az izlandiak „majd lesz valahogy” mentalitása, nyugodtsága lenyűgözte őt.