2018.05.30. 17:17
A Kutyakaparó Csárdánál rendezett betyártalálkozót az újszászi Ágnes
Betyárok „lepték el” a minap a Jászkarajenőtől délnyugatra fekvő Kocsér települést. Az ország minden részéből érkeztek hagyományőrzők a stílusosan, a település határában álló Kutyakaparó Csárdánál megtartott Betyártalálkozóra és kézművesvásárra. A közel félezer látogatót vonzó összejövetel pedig egy újszászi hölgynek, Tukacsné Horkai Ágnesnek volt köszönhető.
Betyáros lovas bemutatókat láthattak az érdeklődők
Forrás: Beküldött fotó
Ágnestől nem áll messze a hagyományok ápolása, hiszen ő maga is kézműveskedik. Fából készít ajándéktárgyakat és használati eszközöket, melyekkel korábban az újszászi könyvtár Mini Galériájában is találkozhattak a helybéliek.
Alkotásaival pedig rendszeresen megfordul rendezvényeken, vásárokon, nem utolsósorban betyártalálkozókon. Ismer tehát jó néhány huszonegyedik századi betyárt, ez adta a találkozó ötletét.
No de miért pont Kocsért és a Kutyakaparót választotta helyszínül?
– Valamikor kocséri lakos voltam, 1980-ban kerültem el onnan – árulta el a hölgy. – Az utóbbi három-négy évben, mióta kézművesként rendezvényekre járok, ismét tartom a kapcsolatot az ottaniakkal.
– Emlékszem arra is, gyerekkoromban még milyen élet volt a csárdában, gondoltam, ezt lenne jó visszahozni. A kocsériak körében támogatásra is talált a betyártalálkozó ötlete. Jó féléves előkészületi és szervezőmunka árán sikerült is megvalósítani, az ország minden szegletéből jöttek hagyományőrzők.
Jó kérdés, betért-e valaha egy betyár is a Kutyakaparóba, bár az igaz, hogy a több mint két évszázados múlttal büszkélkedő csárda a XVIII. században a környékbeli puszták pásztorait szolgálta ki, így még az is elképzelhető, hogy megfordult falai között e romantikus képzetekkel felruházott bujdosó rablók valamelyike.
Május havának harmadik szombatján azonban ellepték a környéket Rózsa Sándor modern kori követői. Ahogy a rendezvényt beharangozó plakát is hirdette: „Lössz itt betyár valahány, aki éppen erre jár, gyalog, avagy lóháton szép gúnyában felvonulván, tudományát megmutatván”…
Már reggel felverték a falu későn kelő lakóit a főutcán végigvonuló, hagyományos öltözetbe bújt figurák, akik „csergetve”, ostort csattogtatva hirdették, hogy itt bizony készül valami.
Egy jópofa jelenetben el is rabolták a polgármester feleségét, bizonyítandó, hogy betyárvér csörgedezik ereikben.
Aztán a résztvevőivel megrakott lovas kocsikkal együtt a csárdához vonultak, ahol az érdeklődőket a nap folyamán látványos lovas bemutatók és kulturális műsorokkal szórakoztatták, meg lehetett csodálni a kiállított kézműves alkotásokat, vásárolhatott is, akinek megtetszett valamelyik, és a gyerek is megtalálták a nekik való elfoglaltságot. Természetesen a csárdába is betérhettek koccintani.
Mint Ágnes kifejtette, sokan a Rózsa Sándorról szóló film alapján képzelik el a betyáréletet, pedig az nem egészen tükrözi a valóságot. Egy fiatal kutatótól a találkozón erről is lehetett hallani, de még fegyverszakértő is akadt, aki a korabeli fegyvereket mutatta be.
– Szeretném, ha hagyománnyá válna ez a találkozó, már tervezem, hogy jövő év májusának harmadik szombatján ismét megrendezzük – avatott be terveibe Ágnes, aki azt is hangsúlyozta, nem szeret a médiában szerepelni. – Én csak teszem a dolgom, szervezek, és akit érdekel, az eljön a rendezvényre. Ha jól érzi magát, az nekem már elég!