Küzdenek a belvízzel Túrkeve határában, de amit lehet, már elvetnek

Több helyen látni, hogy az ideiglenesen húzott árkokban lassan csordogál a föld széle felé az összegyűlt csapadék. A kiszáradó területeket pedig szinte azonnal elkezdik előkészíteni a vetéshez.

A város határában takaros, folyamatosan fejlődő gazdaság terül el. Többek között újonnan épült tárolók, mázsaház, marhaistálló jelzik, hogy tulajdonosuk szeretne mind korszerűbb körülményeket teremteni tevékenységéhez.

A patyolattiszta, korszerű istállókban sertések és húsmarhák csócsálják a takarmányt, a tárolókat csurig töltötték gabonával.

– Igyekszem több lábon állni, ahogyan azt a régi öregek is csinálták – magyarázza a tulajdonos, Lénárt István. – Így, ha valamelyik növény „elszáll”, a többiek, és az állattartás pótolhatják a kiesést. És fordítva is…

– Jórészt hagyományos gabonaféléket termesztek, búzát, árpát, kukoricát, napraforgót. És persze mint mindenki, aki mezőgazdasággal foglalkozik, folyamatosan figyelem az időjárást, hiszen nálunk minden ettől függ.

Ahogy mondja, a csapadékos tél után most a belvízzel küzdenek, vannak olyan területek, ahol nem is álmodhat róla, hogy művelni tudja.

– Még mindig az tsz-időszakot nyögjük, amikor még az árkokat is beszántották, nincs, ami levezesse a vizet. Ha azok megfelelőek lennének, nem okozna ilyen nagy bajt a csapadék – teszi hozzá.

– Amit lehet, azért megteszünk. Ezekben a napokban-hetekben a napraforgót és a kukoricát vetjük, gyakorlatilag egyszerre megy a talajelőkészítés és a vetés. A gyengébb minőségű földekkel azonban még várni kell.

– Az őszi vetésű gabona szépen telelt. Remélem, a következő hetekben kedvez nekünk az időjárás. Ha nem jön hirtelen aszályos időszak, akkor nem lesz gond az idei terméssel.

Amint Lénárt Istvántól megtudjuk, elsősorban a takarmányért műveli a földet, s jelentős területet tart fenn gyepként, kaszálóként. Istállóiban ugyanis százötven húsmarhát és szaporulatát etet, illetve ötven anyakocája van.

– Jelenleg a marha- és sertéshús ára is csökkenőben van, főként a külföldi piac miatt. Ez azonban folyamatosan változik. Nálunk nem szabad csak rövid távon tervezni, mindig több évre kell előre gondolkodni. Végül úgyis minden kiegyenlítődik – mondja.

A maga erejéből kezdte

Lénárt István a maga erejéből indította el a gazdaságot, még 1996-ban. Kizárólag növénytermesztéssel kezdte, száznyolcvan bérelt hektáron. Mostanra már az év gazdája címmel is büszkélkedhet, korszerű gépekkel, jelentős területen gazdálkodik.

– Annak idején úgy vágtam bele a gazdálkodásba, hogy egyetlen gépem sem volt, minden munkát bérben kellett elvégeztetnem – emlékszik vissza a kezdetekre. – Mára ez alapjaiban megváltozott, a folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően.

Mindez pedig azt jelenti, hogy a továbbiakban már csak a szinten tartásra lesz szükség ahhoz, hogy majd gyermekeinek tovább adhassa mindazt, amit felépített Túrkeve határában.