Erzsike tartja össze a tomajmonostori közösséget

A fővárosban született, de Kunhegyesen nőtt fel. Házassága révén költözött Tomajmonostorára. Férjével 1965-ben kötötték össze az életüket, két fiuk pedig három unokával ajándékozta meg őket.

– Szeretek itt élni, sosem gondolkoztam azon, hogy elköltözzek­ innen – jegyezte meg Kiss Istvánné.

Tomajon a kisboltban kapott lehetőséget, ahol már egész fiatalon­ boltvezető-helyettes lett. Kétszer volt ­kiváló dolgozó, időszakosan üzletvezető is. A rendszerváltozás után választaniuk kellett: átveszik a boltot vagy más lehetőség után néznek.

Immáron huszonhét éve igazgatja a házuknál működő kisboltot. Az őket övező tisztelet és maga a vállalkozás bizonyítja hozzáér­tését.

– Örülök neki, hogy a ­helyiek bíznak bennem és kitüntetnek­ a tiszteletükkel. Tudják, hogy bármikor fordulhatnak hozzám – magyarázta az 1948-as születésű hölgy.

Az iránta tanúsított tisztelet és bizalom nem alaptalan. Három évvel ezelőtt egy grafológus elemezte Erzsike kézírását az Új Néplap hasábjain. Az eredmény őt is meglepte.

– Elképesztő. Sorról sorra igaza volt – mondta csodálkozva. A jellemzésben azonnal magára ismert.

Aktív és társasági ember, aki előszeretettel segít másokon. A településvezető felvetésére hozták létre 2008-ban a község máig egyik legaktívabb civil szervezetét.

A Tomajmonostorai Nyugdíjasok Egyesülete abból a célból jött létre, hogy összetartsa a falu idős lakóit. Sok embert ismer, így őt kérték fel a megtisztelő feladatra. 2008 őszén mintegy negyvenfős tagsággal láttak munkához.

Mint mindenhol, természetesen itt is volt egy kisebb lemorzsolódás, de tagjaik aktívak. Rendszeresen összejárnak, sokat kirándulnak és ünnepelnek.

– Három éve pályázatot nyújtottunk be az önkormányzat segítségével egy kilencszemélyes kisbuszra. Sikeresen szerepeltünk, most ezzel a busszal járunk a fellépéseinkre. Minden településen megfordulunk a környéken – mesélte Erzsike.

Az egyesület idén ünnepli tizedik születésnapját, természetesen készülnek az alkalomra. Egy-egy ilyen ünnepi rendezvényen akár százan is összejönnek.

Hogy miért csinálja? Többször kérdezték már tőle. A válasz egyszerű: szereti az embereket, jó látni, amikor egy közösségben jól érzik magukat.

Igyekszik figyelni a generációk közötti kapcsolatra is. Iskolásokkal és óvodásokkal is együttműködnek, gyereknapon például rendszerint palacsintát sütnek a legkisebbeknek.

– Munkánkat nagyon sokan­ segítik. Tapasztalata szerint a lakosság is pozitívan áll a nyugdíjas-egyesülethez, de csak az elvi támogatás terén. Nehéz aktivizálni, mozgósítani a helyieket egy-egy program, rendezvény idején.