2018.04.06. 19:49
Ólommérgezés fenyegetheti a védett madarakat megyénkben
Egyre inkább fenyegeti hazánk ragadozó madarait is a nehézfémszennyezés. A napokban kiderült, hogy az ország egyik legidősebb parlagi sasának pusztulásában is közrejátszhatott az ólommérgezés. A jászberényi Sasközpontba ugyan több alkalommal is került hasonló tünetekkel ragadozó, de a kistérségben szerencsére jó ideje nem volt már parlagisas-pusztulás.
A berényi Sasközpont munkatársai is megtesznek mindent annak érdekében, hogy a fokozottan védett ragadozók élőhelyét megőrizzék.
Fotó: Banka Csaba
A Magyar Madártani Egyesület a napokban tájékoztatott arról, hogy az ország egyik legidősebb, huszonnégy esztendős parlagi sasát egy autó ütötte el a Mátraalján.
A részletes vizsgálat kiderítette – tudhattuk meg Orbán Zoltántól, az MME szóvivőjétől –, hogy a madár májában magas volt az ólomkoncentráció.
A fokozottan védett parlagi sas pusztulását tehát az ütközés okozta, de az ólommérgezés tüneteként fellépő koordinációs zavar magyarázatot adhat arra, hogy a tapasztalt sast miért is üthette el az autó egy olyan élőhelyen – amibe az utak és a járműforgalom ismerete is bele tartozik –, amit hosszú évek óta jól ismer.
A szóvivő szerint az eset is felhívja a figyelmet arra, hogy a vadászatok következtében hatalmas mennyiségben természetbe kerülő és a táplálékláncban feldúsuló ólomsörét komoly környezeti kockázattal jár.
Juhász Tibor természetvédelmi őr, a jászberényi Sasközpont vezetője érdeklődésünkre elmondta, hogy szerencsére az elmúlt években nem találtak a Jászságban sérült, elpusztult parlagi sast.
A térség egyértelműen biztonságos költőhelyet nyújt a fokozottan védett madaraknak. Az ország más területéről azonban a közelmúltban is érkeztek mérgezéses tünetekkel ragadozók. Nem sikerült megmenteni a központba tavaly ősszel, Dévaványáról ólommérgezéssel érkezett parlagi sast.
Hónapokon át folyamatosan kezelték, próbálták megmenteni az állatot, de a tél végére elpusztult a fokozottan védett madár.
Fotós: Banka Csaba
A legutóbbi kutatások bizonyították azt be, hogy Nyugat-Európa vidékein a parlagi sasok pusztulásának az egyik leggyakoribb oka a nehézfémmérgezés.
Nem véletlen, hogy a fokozottan védett fajok egyedeinek vizsgálatakor – amikor csak lehetőség van rá – nem mulasztják el a toxikológiai tesztek során a nehézfém-szennyezettséget is megnézni.
Természetes élőhely kell
Nemrégiben például egy Detk közelében magasfeszültségű vezetéknek ütközött, s el is pusztult madár jászberényi vizsgálatakor mutattak rá a szakemberek az ólommérgezésre.
Itt is a koordinációs zavar lehetett az oka, hogy a madár által ismert élőhelyen nem tudta elkerülni a végül végzetesnek bizonyuló magasfeszültségű vezetéket.
Nem véletlen, hogy a természetes élőhelyek környezeti adottságának megőrzéséért még többet szeretnének tenni a szakemberek.
