A magánnyomozó, aki segített hazaszöktetni egy gyereket külföldről

– Ez egy viszonylag fiatal szakma Magyarországon, húszéves múltra tekint ­vissza. Az első, magánnyomozói tevékenységet szabályozó törvényt 1998-ban fogadta el a parlament – mesél a kezdetekről Baráth György, akinek amellett, hogy a Magyar ­Detektív Szövetség elnöke, saját magánnyomozóirodája van.

Azt mondja, itthon kevesen ismerik és tudják megfizetni a magánnyomozókat, megbízásaik közel nyolcvan százalékban üzleti jellegűek.

– Leginkább a megelőzésben tudunk segíteni, amit a külföldi vállalatok már nagyon jól hasznosítanak. Ez a legfontosabb, ugyanis utána már csak a kármentés marad – magyarázza a szakember.

– Például amikor fölvesz a cég egy alkalmazottat bizalmas beosztásba. Magyarországon döntő többségben hirdetés útján vagy fejvadászcégeken keresztül vesznek fel munkavállalót. Megnézik az iskolai végzettségét, elbeszélgetésnél pedig azt, hogy szimpatikus-e.

– Az igazi hátteréről azonban nem igazán tudnak semmit. Van-e egyéb üzleti érdekeltsége más cégben? Mi az oka annak, hogy az előző munkahelyét otthagyta? A referenciák valódiak-e? Mennyire lehet lojális a munkáltatójához?

– Ezeknek az információk­nak a hiánya később olyan eseményeket indíthat el, amiért később ezreket, milliókat kell majd fizetnie a cégnek. Ezt a külföldi vállalatok jól tudják, ezért nyolcvan-kilencven százalékban külföldi cégnek dolgozunk.

– Olyanoknak, amelyeknek üzleti érdekelt­sége van Magyarországon – teszi hozzá a nyomozó.

És hogy milyen eszközeik vannak erre?

– Körülbelül ugyanannyi jogosultságunk van jelenleg, mint a megbízónak – ­válaszolja.

– Azzal a különbséggel, hogy mi tudjuk, hogy mit hol kell keresni, például­ az adatbázisokban, mit ­hogyan kell ellenőrizni, kiértékelni. Van rá kapacitásunk, és ami a legfontosabb, időnk és türelmünk is – hangsúlyozza ­Baráth György.

A civilekkel szemben azonban egy olyan eszköz is megengedett számukra, ami nekünk nem. A megfigyelés. Az elképzelésekkel ellentétben azonban nem bújnak újság mögé, nem vesznek fel ballonkabátot és kalapot sem.

– Ez egy külön szakma, amelyben nagyon fontos a diszkréció. Maga a megfigyelés nagyon változó. Volt, akit egy napig figyeltünk, de volt olyan munkánk is, amikor ­hetekig tartott.

– A hosszabb megfigyelések üzleti jellegűek, mert maga a megfigyelés borzasztóan drága abból adódóan, hogy nem egy ember csinálja, hanem több. Csapatmunka. A gépkocsi és más eszközöknek az igénybevétele elég költséges – magyarázza a nyomozó.

Bár a munkák nagy része üzleti ügy, gyakran előfordul magánjellegű megbízás is.

– Azzal kezdjük, hogy elbeszélgetünk az ügyféllel. Megpróbálok minden apró részletet megtudni, hogy mire alapozza a gyanúját, mit gondol, hogy mi lehet a félrelépés oka? Melyek azok az apró nyomok, amelyek a megcsalásra utalnak?

– Például új frizurája van, elkezd sportolni, dugdossa­ a telefonját. Ezek alapján próbálunk megbizonyosodni, hogy van-e egyáltalán alapja a feltételezésnek. Ha nincs, lebeszéljük a nyomoztatásról az ügyfelet, úgy tisztességes.

– Ha tényleg alapos a gyanú, megkérdezzük, hogy kire gondol, mint harmadik fél. Mert az esetek nagy többségében ismerős az illető. Feltérképezzük a célszemélyt, merre közlekedik, mit csinál napközben.

– A fényképes és videós bizonyí­tékok mellett mi tanúként is szolgálunk egy-egy perben. ­Elkészítjük a jelentésünket, átadjuk az ügyfélnek – vázolja a szakember a feladatokat.

Elmondja, ha kell, pszichológust is alkalmaznak egy-egy ügynél, akivel még hazugságvizsgálatot is végeztethetnek.

Kiből lesznek a magánnyomozók?

– Korábban az volt a jellemző, hogy a rendőrségtől, titkosszolgálatoktól leszereltekből lettek a magánnyomozók – meséli Baráth György.

– De amióta az uniós jogszabályok lehetővé tették, elindult a privát magánnyomozó OKJ-s képzés, amelyhez egy érettségin kívül semmi más nem kellett. A százötven, kétszázezer forintos gyorstalpaló tanfolyamon, úgy gondolom, nem lehet megtanulni a szakmát, mivel gyakorlati képzés nincs, terepre nem mennek ki – vélekedik a szakember.

– Én hírszerző tisztként végeztem. Háromnapos orvosi ellenőrzésen voltunk Kecskeméten, ahol alapos pszichológiai vizsgálaton estünk át. A mai OKJ-s tanfolyamokon például ilyen sincs – teszi hozzá.

Magyarországon a legutóbbi­ adatok szerint 1700 magánnyomozói igazolványt adtak ki. Ez viszont nem tükrözi a tényleges tevékenységet, hiszen a magánnyomozáshoz működési engedély is kell, amely rendőrségi hatáskör. Két évvel ezelőtt kétszáz engedélyt adott ki a rendőrség.

– Mint minden más szakmában, itt is rengeteg a feketemunka, a jogosulatlan magánnyomozás – mondja Baráth György.

– A megbízó ugyanis sok esetben nem ellenőrzi és nem is tudja ellenőrizni, hogy jogosult személyt bízott-e meg, mert a működési­ engedélyek adat­bázisa nem is publikus – ­teszi hozzá.

Szinte mindenhez ért, aki ezt csinálja.

– Ha nagyon egyszerűen és nagyképűen szeretnék ­fogalmazni, akkor valamilyen szinten polihisztornak kell lennünk – mondja.

– Értenünk kell a joghoz, a számviteli ismeretekhez, jó, ha nyelveket beszélünk. De a személyi tulajdonságok tekintetében is nyitott személyiségnek kell lenni. Nagyon fontos a bizalom kialakítása, hiszen az ügyfélnek bíznia kell bennem a titoktartás miatt.

– De nekem is benne. Azzal kapcsolatban, hogy nyomozás közben nem leplez le minket. Erre is volt példa, hogy egy ­veszekedés során az ügyfél kikotyogta a megbízást, mi pedig már csak azt vettük észre, hogy a célszemély összevissza forgolódik az utcán, és még a piroson is áthajt.

– Ebből jöttünk rá, hogy egy ideig fel kell függesztenünk a nyomozást, mert semmi értelme – meséli­ a magánnyomozó, aki még egy kis szakmai titkot is megosztott velünk:

– Van olyan, amikor az ügyfél segítségével teremtünk olyan helyzetet, hogy célzottan ki tudjunk deríteni valamit. Például megkérjük, mondja azt a megfigyelt házastársának, hogy elutazik a szüleihez vagy üzleti útra. Ilyenkor bújhat ki a legkönnyebben a szög a zsákból...

Névjegy

Baráth György magánnyomozó

Született: Budapest, 1952

Tanulmányai: a Zrínyi Miklós­ Katonai Akadémián katonai hírszerző szakon végzett, ­jelenleg magánnyomozó cége van.

2013 óta a Magyar Detektív Szövetség elnöke.

Családi állapot: nős, két fiúgyermeke van, tizenegy és hatévesek

Hobbi: horgászat, olvasás, utazás

A „Rambo detektív” nevet is kiérdemelte egy újságtól

– Ami a legemlékezetesebb számomra, az egy magánjellegű ügy volt – meséli Baráth György.

– Egy anyuka a gyermekével a megromlott házassága miatt külföldről hazaköltözött Magyarországra. Férjével megegyeztek a láthatásban, úgy tűnt, minden rendben. Apuka egy nap azonban nem vitte haza a gyermeket, külföldre utaztak.

– Új lakcímre költöztek, a kicsit beíratta egy óvodába is. Anyuka ment az Európai Bíróságra is, mind­hiába. Van egy olyan jogszabály, hogy annak a bíróságnak kell megítélnie a gyerekfelügyeletet, ahol tartósan tartózkodik a gyerek­.

– Apukát kiokította az ügyvédje, hogyha nála van hat hónapig, akkor a helyi bíróság ítélkezik majd. Az anyuka jogi úton nem tudott zöld ágra vergődni, akkor keresett meg minket.

– Megtaláltuk a gyermeket, felderítettük, hogy melyik az az időpont és hely, ahol a gyereket vissza lehet lopni. Többen vettünk részt ebben az akcióban, az osztrák rendőrség is a nyakunkba szakadt, földön, vízen, levegőben kerestek minden formában.

– Haza is hoztuk a gyereket. Az egyik külföldi újságban megjelent rólam a „Rambo detektív” jelző – mesélte legemlékezetesebb ügyét Baráth György.