Horror: erőszak és vér tapad az abonyi Vigyázó-kastély történetéhez

Első állomásunk – miután helyi kalauzunkat, a minket váró Markó Ferenc helytörténészt is felvesszük – a híres Vigyázó-kastély. A szép, 1830-ban emelt klasszicista épülethez a kommunizmus alatt menthetetlenül hozzátapadt az erőszak és vér fogalma.

Szinte álmunkból felébresztve is fújtuk, hogy itt kínozták és gyilkolták meg a fehérterror alatt a kommün szolnoki áldozatait. Amíg az épület felé haladunk, Markó Ferenctől megtudjuk, hogy a Vigyázó-kastély története ennél többről szól, és a hozzá kötődő események képe is árnyaltabb a köztudatban élőnél.

Az épületnél elég „elvadult” környezet fogad bennünket. Néhol jókora bozótoson kell átvágnunk magunkat, hogy mindent körbejárhassunk. Kísérőnk közlése szerint egykor Közép-Európa-szerte híres harminchat holdas erdő vette körül az akkor még magányos épületet, mely a lakott területtől való távolsága miatt vált egykor vallatások színhelyévé.

A fákat azóta széthordták, kiosztották tüzelőnek, szomorú maradványuk a jelenlegi bozót. Ez a tölgyfa csak a tanúja a régi gazdagságnak, mutat egy terebélyes matuzsálemet kísérőnk.

Miközben megállunk a reformkor harmóniáját sugárzó falakkal szemben, azt is megtudjuk, hogy a ház katonai múltja már az építése utáni évtizedben megkezdődött. Az 1849. március ötödikei szolnoki csata után erre vonultak vissza a megvert császáriak, s míg a legénységnek csak a temetőben jutott szállás, a tisztikart az előttünk álló épületbe szállásolták el.

– Elég hűvös volt a márciusi éjszaka, így a fázó katonák a temető eltüzelt fáinak, keresztjeinek tüzénél melegedtek. Akkora fényt csináltak vele, hogy Szolnokon Abony égésének vélték – meséli Markó Ferenc.

Közben belépünk a jobb napokat látott főúri lakba, ahol elég elszomorító látvány fogad bennünket. Az egykor itt tanyázó Mechanikai Művek hulladéka felett szabadon jár a nyitott ablakokon, ajtókon betérő szél, az egyik helyiség megmaradt falfestésén kívül semmi sem emlékeztet a régi szép időkre.

Nehéz elképzelni, hogy ezekben a szobákban egykor rangos élet folyt.

A Nagy Háborúban először szerb és orosz hadifogolytábor volt Abonyban Beliczey Tibor Sashalmi és Paládicspusztai birtokain.

Később a Tanácsköztársaság idején azokat a magyar katonákat zárták ebbe a táborba, akik nem akartak a kommün oldalára állni. Megfélemlítésül többeket ki is végeztek közülük.

De Markó Ferenc adatai szerint polgári áldozatai is voltak itt a kommünnek, még nő is akadt közöttük.

– Amikor a Tanácsköztársaságot leverték, a vöröskatonák kerültek ide fogolyként. Volt, amikor negyven-hatvanezer embert őriztek az abonyi fogolytáborban, meg a szántóföldeken.

– Nagy részüket hamarosan szabadon engedték, akik meg valami szerepet vittek a kommün alatt, azokat ide, a Vigyázó-kastélyba hozták. A visszaemlékezések szerint voltak köztük szolnoki lefogottak is.

– 1919. november 24-én Héjjas Iván főhadnagy és Prónay Pál százados huszárkülönítménye a kastélypincében kezdte vallatni a lefogottakat. Volt, amikor éjszaka vallattak, különböző gépeket kapcsoltak be, hogy ne hallatsszon a jajgatás.

– Túlzó legendák szerint a pincében bokáig állt a vér – mondja Markó Ferenc, majd elővesz és átad nekünk egy géppel írt névsort.

– Ez a saját kutatásom eredménye, a kommün alatt kivégzettek listája – mondja.

– Ezzel szemben érdekes, hogy a fehérterror alatt megkínzott emberekről nincs semmilyen adat, ráadásul eddig egyetlen halottat sem találtak meg közülük.

– 1974-ben avatták az épület előtt ma is látható emlékművet a fehérek által megölt 19-es mártíroknak. Akkor a megyéből hoztak olyan veterán vöröskatonákat, akik itt voltak fogolyként. Ők mutatták, hogy a ma is meglévő könyvtár és kápolnaépületben – mutat ki az ablakon a helytörténész a bokrok közül sejlő falakra, – hova temették a hullákat, meg állítólag hova falaztak be élve embereket.

– A rendszerváltás után az új tulajdonos engedélyével ennek alapján kutattuk át az épületet, de nem találtunk semmit. Talán a kripta hozhat még meglepetést, tervezzük annak is a feltárását, ha engedélyt kapunk rá.

– A kastélypincében sem sikerült eddig nyomra bukkannunk, mint ahogy egyetlen emberi maradvány sem került napvilágra abból az egykori, mára beépített homokbányából, amit szintén megjelöltek az egykori szemtanúk...

A Vigyázó-kastély ezek szerint továbbra is őrzi titkát.

A Wachter-család felemelkedése

A Vigyázók Veszprém megyéből származnak, eredeti nevük Wachter volt. Ennek fordítása a Vigyázó. Ősük, Wachter Gergely 1671-ben kapott címeres nemeslevelet.

Veszprém, Tolna, Győr és Pest vármegyékben voltak jelentős birtokaik. Akadtak köztük köztisztviselők, iparosok, kereskedők, de találunk a családban főszolgabírót, katonát, és királyi udvarnokot is. A bojári Vigyázó-család örökösödés révén szerzett Abonyban birtokokat Az abonyi kastélyt Vigyázó Antal építtette 1830-ban.

Az épület földszintes, téglalap alakú épület, közepén négy jón oszlop által tartott oromzatos portikusz, oszlopcsarnok áll, aminek oromzatáról már eltűnt a címer. A főbejáraton kívül még két korabeli ajtón át lehet bejutni az épületbe, ahol ma minden romos állapotban van.

Az ablakok a korra jellemző félköríves díszítést kaptak, a hátsó homlokzat középső kiugró része felett attika, vagyis mellvéd húzódik. Két melléképülete van, az egyik lovarda, a másik könyvtár és kápolna volt. A kastély a háború után 1958-ig gépállomás volt, majd a Mechanikai Művek költözött bele. Jelenleg romos állapotban van.

A grófi címet 1895-ben az 1874 és 1928 között élt Vigyázó Ferenc kapta. Az uralkodó különleges kegye folytán a család köznemesi státuszból a bárói fokozat kihagyásával rögtön a magasabb, a grófi rangra emelkedett, ami ritkaságnak számít a magyar rangadományozások történetében.

A család főnemesi ága 1928-ban, a köznemesi ág 1935-ben kihalt. Gróf Vigyázó Ferenc, miután két fia idő előtt elhunyt, végrendeletében a Magyar Tudományos Akadémiára hagyta földbirtokait, házait és egyéb értékeit.

Köztük értékes könyv-, kódex- és képgyűjteményét, valamint a Podmaniczky-Vigyázó-kastélyt. A hagyaték értékét huszonötmillió pengőre becsülték. Bár a vagyont tízmillió pengő tartozás terhelte, a maradék nagy segítséget nyújtott az akkor igen nehéz anyagi helyzetben levő Akadémiának.