A kisebb településeken vannak a legnagyobb gondok a szúnyoggyérítéssel

– Egy percre sem lehet a szabadban megmaradni anélkül, hogy ne csípnének a szúnyogok – legyezgeti maga körül a rajban szálló rovarokat a tiszainokai Erzsike néni.

A nagymama unokáját vitte ki a játszótérre, de azt mondja, nem sokáig maradnak, mert megeszik őket a vérszívók. Nincs is senki az utcán, a lakosok menekülnek be a házaikba.

Kiss Eliza, Tiszainoka polgármestere elmondta, nem várnak tovább a központi gyérítésre, saját pénzből, a földről irtják a vérszívókat. Az erre használatos gépet már elő is szedték a raktárból, hogy késlekedés nélkül elkezdődjön a munka.

A településvezető azt mondja, valahogy kigazdálkodják a permetszer összegét. A szúnyoginvázió miatt nem késlekedtek Kunszentmártonban sem, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság által koor­dinált légi irtás előtt itt a héten már meg is kezdődött a földi kémiai beavatkozás.

Nem jobb a helyzet a szomszédos Körös-parti Szelevényen sem. A lakosok a Face­bookon panaszkodnak a témával kapcsolatban. Horváth Edina Brigitta arra hívta fel a figyelmet, hogy a vérszívók ellen háziállatainkat is meg kellene védeni.

Ők tényleg nem tudnak sehogy védekezni a rovarok ellen. Pánczél Ferenc polgármester azt mondta, sajnos a földi irtás nem sokat használ, meg kell várni a légit.

– Iszonyatosan sok szúnyog van nálunk is, hiszen közvetlenül mellettünk van a folyó. Az apadás után rengeteg pocsolya és hatalmas saras terület maradt, ahonnan már kikeltek a szúnyoglárvák – mondta Tiszabő alpolgármestere, Bíró Zoltán.

Hozzátette: a hátrányos helyzetű kistelepülésen jelenleg adósságrendezési eljárás zajlik, így a béreken, járulékokon kívül semmilyen pluszköltséget nem tudnak vállalni.

– Megvárjuk az ingyenes állami permetezést, reméljük, hamarosan irtanak majd – fűzi hozzá az alpolgármester. Hasonlóképpen gondolkodik Kazinczi István, Tiszatenyő polgármestere is: nekik sincs semmiféle forrásuk a szúnyogirtásra.

Köröstetétlenen viszont nincsen szükség saját hatáskörű szúnyoggyérítésre.

– Belterületeinken egyelőre nincs probléma, a külső földeken azonban, ahol még most is nagy felületeket borít víz, félő, hogy elszaporodnak a szúnyogok – összegezte a falu első embere, Pásztor Imre.

Jászágó területén sincs nagy probléma. Mozsár Lászlóné polgármester elárulja, saját hatáskörben nem is különítettek el forrást a helyi szúnyog­gyérítés megszervezésére.

– Szerencsére községünkben ez nem jelent olyan mértékű problémát, ami beavatkozást igényelne – vélekedett a településvezető. Hozzátette: adott helyzetben, ha esőzések után mégis szükség lenne rá, nagy valószínűséggel külső segítséget kérnének a szúnyogirtás finanszírozására. Helyi forrás erre a feladatra nincs, és eddig nem is volt rá szükség.

Szerencsés helyzetben vannak tehát az amúgy is tőkeerősebb nagyobb városok és a turisztikai központok: nekik nem kell (egyelőre) plusz pénzt kiadni a szúnyogirtásra.

Első körben ugyanis felettük megy el az a bizonyos „szúnyogirtó repülő”. A kicsik meg vagy fizetnek és irtanak, vagy megvárják a központi irtást, szenvedve addig is a csípős állatoktól.

Társulásként működtek

Évekkel ezelőtt még minden önkormányzat egyénileg, illetve társulásban oldotta meg a szúnyoggyérítést. Ez utóbbi azért is praktikus, mert az apró vérszívók húsz-harminc kilométert is „elvitorláznak” a széllel, így hiába irtják őket az egyik településen, ha a szomszédban nem.

A társulásokban évente meghatározták a szükséges irtások számát és módját, az érintett települések pedig többnyire részarányosan fizették a felmerülő költségeket, illetve az idegenforgalmi szempontból kiemelt területeken a turisztikai ügynökség is támogatta a gyérítést.

Ez a rendszer változott néhány éve azzal, hogy immár a katasztrófa­védelem vette át a szúnyog­gyérítési feladatokat, amely azonban elsősorban szintén a kiemelt turisztikai területekre koncentrál.