Egyre több példa van arra, hogyan lehet(ne) megszüntetni a pazarlást

A megyei éttermekben, iskolai menzákon megmaradt ebédek, vacsorák jobb esetben helyi állattartókhoz, állatmenhelyekhez kerülnek, rosszabb esetben komoly pénzből elszállítják és megsemmisítik az élelmiszer-hulladékot.

De mi a helyzet az egyéb árucikkekkel? A tavalyi ruhákkal és cipőkkel, az el nem adott könyvekkel és játékokkal? Ugyanúgy mennek a süllyesztőbe?

Nem titok, hogy a legtöbb vállalkozás féláron, némelyek (jobb híján) akár 90 százalékkal olcsóbban is odaadják (vagy elkótyavetyélik) árujukat bárkinek, csak hogy szabaduljanak tőlük és a raktározási költségektől.

Mert a kicsi pénz is pénz. Ha így sem ­sikerül ­túladni rajtuk, évekre dobozokba kerülnek, majd évek múlva végleg a süllyesztőben végzik.

Egy tiszaföldvári vállalkozás azonban úgy döntött, szakít a megszokott renddel: a tavalyi cipők egy részét nem kiárusítja, hanem elajándékozza.

Méghozzá olyan fiataloknak, akiknek talán soha nem volt ilyen jó minőségű cipő a lábukon. A cégvezetők a gyerekek arcát látva, ott, a helyszínen tapasztalhatták meg, hogy az elmaradt több százezer forintos bevételnél sokkal több és értékesebb az, amit ők „nyertek”.

Igaz, nem csöngő forint formájában. Amit kaptak, az a fiatalok mérhetetlen öröme, önfeledt lelkesedése és köszönete volt.

Az egyébként sikeres és ifjú tulajdonosok talán most először érezhették „testközelből”, milyen jó adni.

Szerencsére manapság egyre több példa van arra, hogyan lehet(ne) megszüntetni a pazarlást úgy, hogy közben jót teszünk embertársainknak.

Ha megmaradt élelmiszerről van szó, ajánlom azt a mobilalkalmazást, amivel a felhasználók olcsón vehetik meg a kifőzdékben a nap végén megmaradt élelmiszert. Vagy a Szolnokon is működő élelmiszerdobozt, melyet bárki, bármikor feltölthet finomságokkal.

Egyéb más árucikkek esetén pedig ott a földvári példa, melynél humánusabb, önzetlenebb megoldás nem létezik.