2018.03.27. 18:40
Tisztelt pedagógusok és szülők! – ez a cikk most önöknek szól...
Jól emlékszem azokra a reggelekre... Utáltam a hajnali óracsörgést. A busz fél hétkor indult, az első ülésre rogytam le mindig.
Félálomban zötyögtem a belvárosig, hogy ott aztán pontosan hat óra ötven percre betámolyogjak az iskolába, a nulladik órára.
Mindegy, milyen óra volt: egyiken se voltam ott lelkileg, csak testileg. A reggel legboldogabb pillanata a kicsöngetés volt. Minden héten egyszer vagy kétszer.
Ezek a reggelek ma újra előtörtek emlékezetemben.
Egy szolnoki édesanya jajkiáltását olvastam, aki arról írt, hogy hatodikos kamasz fiának heti háromszor kell nulladik órára igyekeznie.
Elmesélte, mennyire sajnálja őt amiatt, hogy az iskola szinte észrevétlenül veszi el fia gyermekkorát, fosztja meg őt a pihenéstől. S teszi mindezt szülői támogatással.
Mert ő is csak nyaggatja reggelente, hogy igyekezzen, siessen, nehogy elkéssen! Közben a szíve szakad meg...
Ördögi kör ez valóban.
Hogyan álljon ki a szülő a gyermeke mellett, egy egész iskolai szokással, oktatási rendszerrel szemben?
Van, lehet egyedül szava, hangja? Mondja tizenkét éves fiának, hogy forduljon inkább a másik oldalára, majd igazolja a hiányzást, mert a fejlődő szervezetnek igenis kell az alvás...?
Számos kérdés vetődik fel a szülőben, mikor tesz jót utódjának.
De rengeteg kérdés vetődött fel bennem is, amikor kiderült, vannak iskolák, ahol egyenesen a szülő kérte a korai iskolakezdést, csemetéjének legyen délután ideje elmenni a különórákra.
Tisztelt pedagógusok és szülők!
Ugye, tudják, hogy a kezük alatt cseperedő kis ember önökre van bízva? Hogy nem egy gép, hanem egy gyerek nő fel a szárnyuk alatt?
Önökön, rajtunk múlik, hogy egészséges, lelkileg erős, kiegyensúlyozott felnőtt válik-e belőlük. A felelősség közös, a józanság mindenki részéről elvárható!
Tényleg szükség van a nulladik órákra is a napi hat-hét tanóra, majd az otthoni házi feladat, tanulás, netán zeneiskola és edzés mellett?
Gondoljuk át még egyszer, állítsuk fel a fontossági sorrendet!
