Idegen kutyával tört a világelitbe a karcagi Petra

– Amikor kibontottuk a csomagjainkat, kiderült, hogy a hatvan ajándékba vitt tányérból huszonnyolc eltört. Nagyon elkeseredtem, de anya felhívta Tóth-Martos Böbét és férjét, Tóth Norbertet, akiktől ajándékba kaptuk a nádudvari fekete kerámiákat.

– Futárral küldtek nekünk pótlást, így mire át kellett adnom, megvolt minden tányér – mesélte Petra. A Karcagi Nagykun Református Gimnázium 10/C osztályos tanulója számára óriási megtiszteltetés volt kijutni a nemzetközi versenyre. Még úgy is, hogy ezúttal sajnos nem saját ebével, Pillangóval versenyzett, hanem két kinti kutyával.

– Negyvenkét ország legjobb gyermek felvezetőivel indultam. A verseny lényege az volt, hogyan tudunk az idegen kutyával egy óra alatt összeszokni. Választhattunk a fajták közül: egy dobermant és egy angol pointert kértünk.

– A cserekutya egy ausztrál juhászkutya volt. A doberman „bejött” – elsőre szimpatikus volt, egy óra alatt jól megismerkedtem vele, hamar megtaláltuk a közös hangot.

– Nagyon hallgatott rám, de nekem is határozottnak kellett lennem vele, nála a babusgatás nem jött be. Hatalmas öröm volt, amikor először beléptem az arénába, hiszen elértem gyerekkori célomat: kijutottam a világversenyre!

Petra teljesen ki tudta zárni az arénában a külső zajokat. Már rég megtanulta, hogy amikor belép a ringbe, csak magára, a kutyára és a bíróra figyeljen. A kislány az első kör után úgy érezte, „nagyon szuper” volt, aztán az ausztrál kutya elbizonytalanította.

Amikor pedig harmadjára bement a dobermannal, tudta, ott akar állni a legjobbak között. De csak akkor hitte el, hogy sikerült, amikor bemondták, hogy a legjobb tíz felvezető között végzett.

– Messze voltam tőle, de kerestük egymás tekintetét. Azt láttam a szemében, hogy „anya, látod, sikerült…”. Fel sem fogtam akkor, hogy ez tényleg megvan. Az örömkönnyek közben arra gondoltam, ez volt kiskora óta a célja, és most, tizenhat évesen sikerült neki – mondta a büszke édesanya, Poharánszki Józsefné.

Edit azt is elárulta, nagyon sokan segítették őket abban, hogy ez az álom megvalósulhatott. Például a ruhaválasztás is fontos volt, hiszen nem olvadhatott bele a kutya sziluettjébe.

Petráék ezért maradtak a semleges kék színnél, és karcagiként a kunkéket választották. Egy karcagi születésű varrónő, Hamar Ica készítette ruháit.

És hogy megváltoztatta-e Petrát a siker? Hazatérése után is folytatja tanulmányait, gyakorol tovább, és reméli, jövőre is ott lehet a világversenyen.