A szolnoki Faragó László gyermekkora óta a modellezés szerelmese

– A március 15-i hosszú hétvégén hetedik alkalommal rendezik meg a Szolnoki Országos Vasúttörténeti és Vasútmodell Kiállítást – mondja László.

– Nagy örömömre ismét meghívást kaptam a szervezőktől. Így lesz szerencsém újra megmutatni az érdeklődőknek a legnagyobb asztalomat.

Elmesélte, ő is gyermekkora óta szerelmese a modellezésnek. Tipikus a története, karácsonyra kapott egy kezdő modellvasútkészletet. Nagyon megszerette, az évek során bővült a készlete, és így kisebb gyűjtemény lett belőle.

– A nyolcvanas évek eleje óta gyűjtögetem – mondja a tapasztal-szakértő.

– A terepasztal-készítés pedig a kilencvenes évek közepén kezdődött. Sok vasútmodell-kiállításon jártam tapasztalatot és ötleteket gyűjteni.

László eddig tizenhat-tizennyolc terepasztalt készített. A következő nagy álma pedig az, hogy a riviérát ábrázoló asztalt kibővítse egy hegyi jelenettel, pályaudvarral és kikötővel.

– Nem lehetetlen a kivitelezés, csak sok hely kell hozzá – árulja el a titkot.

– Az ötletek megvannak, de a megfelelő méretű hely még hiányzik.

Mikor arról kérdezem, hogyan tud egy ekkora asztalt szállítani, elmondja, direkt úgy tervezi őket.

– A riviéra egy akkora bútor­lapra van ráépítve, ami pont befér egy furgonba – nevet.

– A kisebb elemeket le lehet szedni, a helyszínen pedig egyszerűen összerakom.

László egyébként nem csak otthon foglalkozik terepasztalokkal. Alapító tagja a Szolnoki Vasútmodellező Klubnak, melyet két barátjával indítottak útjára még a kétezres évek elején.

– Most már körülbelül húsz-huszonöt ember jár aktívan a találkozóinkra – ­mondja büszkén.

– Segítünk egymásnak, ötleteket cserélünk, és kiállításokra is járunk. Ez egy nyitott klub, bárki jöhet, akit érdekel – mosolyog.