Régi vágya teljesült a szolnoki kerekesszékes lánynak

– Nem vagyok én olyan bátor… – szabadkozik Szabó Edit, aztán mégis dalra fakad. Hangja messze száll a teremben, percről percre egyre lelkesebben fújja. A zenész Cozombolis kíséri őt gitáron, jó párost alkotnak. Editnek régi vágya teljesült a találkozással: ha nem lett volna ez a lehetőség, nem merte volna megkeresni az énekes-zenészt.

– Egy ilyen ismert embert zaklatni? Messze álljon tőlem! – nevet a fiatal nő. – De itt volt ez a program, a Neked munka, nekem álom… Nem hagyhattam ki!

– Azt szerettem volna, hogy végre meghallgasson valaki, aki ért a zenéhez, aki „hivatásos”. Mondja meg őszintén, hogy hagyjam abba örökre az éneklést vagy bátorítson, hogy tanuljak tovább…

Edit elárulja, akkor énekel, amikor boldog. Énekel, amikor egyedül van, de énekel sorstársak előtt is, rendezvényeken, versenyeken.

– Tisztában vagyok a korlátaimmal. Tudom, hogy hátrányból indulok, hogy világraszóló sikert elérnem innen, a kerekesszékből, szinte lehetetlen. Mégis jó, ha kapok valamiféle inspirációt vagy visszajelzést – fűzi hozzá Edit, majd azt javasolja Cozinak, énekeljenek újra, mondjuk egy Cserháti-dalt.

Kis idő múlva újra beszélgetünk. Megtudjuk, hogy Edit hétköznapi élete csöppet sem a csillogásról szól. Hosszú idő után most talált munkát magának egy „rehab-cégnél”. Betanított munkásként fog dísztasakokat hajtogatni.

Esténként pedig kézműveskedik: kézzel metszett sziluettképeket készít. Cozit arról faggatjuk, van-e esélye egy kerekesszékes lánynak színpadon dolgoznia. A válasz őszinte.

– A zeneipar csúnya világ. Nagyon kell ügyelni arra, nehogy cirkuszi mutatvány váljék egy sérült ember fellépéséből. Ha én lennék Edit helyében, írnék egy dalt magamról és először saját közegemben, sorstársak előtt adnám elő – vélekedik a zenész, aki vendégéhez fordulva, máris kifaggatja, írt-e már valaha verset vagy dalt.

Kiderül, igen, születtek versei Editnek. Azonnal közös munkába fognak: Cozi akkordokat mutat, melyekkel villámgyorsan megzenésítené Edit szerzeményét. Este, a zenekari próbán aztán elő is adhatnák az új dalt – javasolja.

De azt is megjegyzi, civil megélhetés nélkül nem működik a zenélés. Neki is van „polgári” foglalkozása, ami azért szükséges, hogy nyugodtan tudjon gitárt vagy mikrofont fogni a kezébe. Szeretné megmutatni Editnek a másik munkáját is, az „igazi” való világot.

Ki tudja, lehet, hogy a későbbiekben, valamikor, Edit éppen ennél a cégnél fog dolgozni – ettől a zenész nem zárkózik el. De attól sem, hogy a városi gyereknapon a kerekesszékes lánnyal együtt énekeljen, egy színpadon. De ez egyelőre a jövő.

Négy napig zajlanak az álommunkák

Szolnokon is megkezdődtek a „Neked MUNKA, Nekem ÁLOM!” kampány programjai. Az országosan is futó projektben fogyatékos és megváltozott munkaképességű embereket segítenek hozzá, hogy álmaik munkahelyén próbálhassák ki magukat.

A kampányt megyénkben a Jász-Nagykun-Szolnok Megye Esély Szociális Közalapítványa bonyolítja le, idén immár második alkalommal. A héten szolnoki és jászberényi munkahelyen találkoznak a munkaadók, illetve az általuk kijelölt mentorok a fogyatékos jelentkezőkkel.

A jelentkezők többek között bölcsődei-óvodai, állatgondozói, könyvtárosi, marketinges, virágboltos, személyi edzői, kereskedelmi asszisztensi munkákba kóstolhatnak bele, de volt, aki a helikopterbázison vállalna munkát.