Töretlenül népszerűek az artézi kutak a megyeszékhelyen

– Tizenegy éves korom óta ezt iszom! Hát honnan tudjam, hogy milyen hatása van!? – nevet rám a nyugdíjas Bujáki Sándorné, aki éppen artézi vízért érkezik a Tisza Szálló kútjához.

– Nem fogyasztok én csapvizet! A teát és az ételt is az Eötvös téri kútból főzöm! – jelenti ki határozottan.

A kellemetlenül szitáló eső ellenére folyamatosan érkeznek a szolnokiak a város legrégebbi és legmélyebb artézi kútjához. A műanyag kannák gyorsan telnek a jellegzetes szagú vízsugár alatt.

– Négy kannánk van, amikor kiürülnek, jövök vízért. Kétnaponta tíz liter biztosan elfogy – meséli Szabó Zoltán, aki a Zagyva-parti kutat is gyakran felkeresi.

– Hosszú évek óta ezt fogyasztjuk, vegyesen a csapvízzel. Istenigazából a természetessége miatt szeretem. Talán tartok kicsit a klórtól, ami a hálózati vizekben van, de annak sem vagyok ellene.

– Az artézi víznek nagyon lágy az íze, az egészségügyi hatásokkal viszont nem foglalkozom – teszi hozzá.

Jakab Angélának viszont ez az elsődleges szempont. Egy ismerősétől még segítséget is kér a cipekedéshez, kannákkal telepakolt műanyag kosárral érkeznek.

– Személyesen tapasztaltam, milyen jó hatással van a gyomorsavtúltengésre. Tíz éve ezért kezdtem el inni, segített. Általában minden héten egyszer hozzuk hat kannát, ez körülbelül harminc liter.

– Vegyesen iszom a csapvízzel, de inkább ezt fogyasztom szívesebben – meséli.

A minőség nem, csak a szabály változott

Az üzemeltetőnek, vagyis a Víz- és Csatornaműveknek öt éve írták elő, hogy a kezelésében lévő artézi kutaknál helyezze ki a vízminőségre vonatkozó tájékoztató táblákat.

Az uniós szabályozás alapján az arzén határértéke ugyanis 0,05 milligramm per literről 0,01-re szigorodott, vagyis a korábbihoz képest ötödére csökkent a megengedett mennyiség. Ha ezt az értéket meghaladja az arzéntartalom, már nem nevezhető ivóvíznek.

– Az üzemeltető negyedévente végez önellenőrző vizsgálatot. Ennek eredményei alapján a víz összetétele az elmúlt évtizedek alatt nem változott.

– Vagyis a víz minősége nem romlott, csupán a határértékekre vonatkozó minősítés módosult – hangsúlyozza dr. Beke Gabriella, megyei tiszti főorvos, aki hozzáteszi, az artézi víz fogyasztását ezért mindenki saját belátása szerint döntheti el.

De hogyan kerül Szolnok alá ez a kincs? Mit lehet tudni a városi kutak mélységéről, és a víz összetételéről? Mindezt Garamvölgyi-Dankó Erika és Szalóki Zoltán, a Kötivízig felszín alatti vízgazdálkodási referensei mondják el.

– Szolnok és környéke gazdag termálvízbázisban, ezek magas nátriumtartalmú, vagyis alkáli hidrogén-karbonátos vizek. Összesen tíz közkifolyós kút van Szolnokon, egy kúthoz több közkifolyó is tartozhat.

– Ezek közül kilenc a Víz- és Csatornaművek kezelésében van, egy pedig a Tisza Szállóhoz tartozik – meséli a hidrogeológus mérnök végzettségű Erika.

– Utóbbi a legmélyebb a maga 948 méterével, és ez a legrégebbi is. 1928-ban kezdték fúrni, egy évvel később adták át.

– A szakma a harminc fok feletti vizeket hívja termálvizeknek – folytatja a szakember – a szolnoki közkutak közül kettő az, ami bőven meghaladja ezt a hőfokot, a Tisza Szállóé és a Szolnok ispán körúti, ami 720 méter mélyről tör a felszínre.

– A maradék nyolc csak néhány fokkal haladja meg a harminc fokos hőmérsékletet, és átlagosan három-négyszáz méter mélyek. A legsekélyebb kút a Famunkás-emlékműnél található: „csak” 285 méteres.

Az, hogy a kútból kifolyó termálvíznek milyen az íze és a szaga, attól függ, milyen környezetben ülepedett le az az adott réteg, ahonnan a víz származik – mondják a szakemberek. És hogy hogyan került Szolnok alá ez a páratlan mennyiségű artézi víz?

– Ezt úgy kell elképzelni, hogy réges-régen volt itt egy tenger. Ezt hívtuk Pannon-tengernek, ugyanis ezen az alföldi részen egy nagy kiterjedésű beltenger volt.

– A pannon korban a különböző tektonikai mozgások miatt ez a tenger folyamatosan süllyedt, közben az Alpok és a Kárpátok emelkedtek – mutatja a földtudomány-kutató végzettségű Zoltán.

– Közben a hegyek lábairól lezúduló folyók – köztük az ős-Duna is, mely akkor keresztülszelte az Alföldet – fokozatosan töltötte fel a talajréteget. Olyannyira, hogy a pleisztocén kor végére szárazzá vált ez a rész, de a lerakott homokban eltározódott a víz.

Végesek a készletek, de még bőven kitart

– Nagyon nehéz meghatározni, hogy mennyi az a vízkészlet, ami ott lent van – gondolkodik el a fiatal szakember arra a kérdésre, vajon meddig állhat még rendelkezésünkre a most még nagy mennyiségű artézi víz.

– A tapasztalatok szerint, ha egy kutat nem üzemeltetnek jó pár évig, akkor ez alatt az idő alatt a víz visszaemelkedik, részben visszapótlódik.

– De ez is véges lehet... Ha nagyon sokat termelnek ki az adott rétegekből, lehet, hogy már nem tud akkora mennyiségben pótlódni, mint korábban. Ennek az sem tesz túl jót, hogy a szolnoki artézi kutak úgynevezett „szabadkifolyású” rendszerek.

– Az a baj, hogy a folyamatos kinyitás és elzárás nem tenne jót a kút szerkezetének, ezek a kutak ugyanis szivattyúval üzemelnek – veszi át a szót Erika.

– Hamar használhatatlanná válnának, ezért jelenleg biztonságosabb úgy üzemeltetni, hogy folyamatosan termel. Viszont vízkészlet szempontjából ez egyértelműen pazarlás...

Egyelőre nincs más megoldás

– A kutak optimális működése érdekében már többször felmerült a műszaki fejlesztés lehetősége. Például a kutak időszakos leállítása este tíz és reggel hat óra között, de időkapcsoló vagy mozgásérzékelő beépítésének lehetősége is – kaptunk választ a Víz- és Csatornaművektől.

– Azonban nem ismerjük a lakosság vízvételezési szokásait az időszakos leállás tervezéséhez. Kapcsoló beépítésekor pedig a kutakra új szivattyú, hidroforos vagy ejtőtartályos rendszer telepítésére lenne szükség.

– Ebben az esetben viszont a kapcsolókkal a búvárszivattyúkat nagy gyakorisággal indítanák-állítanák, így a kutak hamar tönkremennének. Az ilyen rendszer kiépítése ráadásul további közegészségügyi veszélyeket hordozna magában. A pangó víz is rontaná a vízminőséget, így a kutak ilyen irányú műszaki fejlesztését elvetettük – hangzik a válasz.