Egy kis bunker is áll a szolnoki MÁV vasúti víztornyának csúcsán

Szolnokon is van belőlük néhány, igaz, már nem mindegyik látja el feladatát. Korábban már írtunk a Járműjavító területén álló, nemrég felújított, 1895-ből való ­kor­elnökükről, és esett szó az Eötvös téren látható, valamivel fiatalabb, 1910-ben épült társáról is.

A harmadik a sorban a MÁV területén levő, a négyesre vezető felüljáró melletti torony, melyet 1948-ban kezdtek építeni­ és az ötvenes évek elején fejeztek be. Jóval kisebb, egy darabig még mellette álló, majd lebontott elődjét váltotta fel annak idején.

A régi toronyról nem sikerült adatokat találni, pusztán néhány régi fotó alapján alkothatunk képet róla. Ezek szerint a Járműjavítóban ma is meglévő toronyhoz hasonló, buzogány­szerű, kúpos tetejű formája volt.

Ettől eltekintve jóval zömökebb és egyszerűbb kivitelű volt idősebb testvérénél. Téglafalazású hengeres törzsét több vasalással erősítettek meg, a tartály­teret faburkolat vette körül. Állítólag a háborúban komoly sérülés érte, de erről egyelőre nem találtam adatot.

A feladatát átvevő új torony kivitelezője a Magyar Vasbeton Vállalat volt, terveit a MÁV megrendelésére dr. Székely Hugó okleveles építész készítette. A henger alakú, lapos tetejű, a tartálytér alatt pillérekkel megerősített torony, beleértve a belsejében levő víztartályokat is vasbetonból épült, belső világítását a törzsén és a tartálytér oldalán levő, függőleges ablakok szolgáltatják.

Az épületnek szemmel láthatóan nincs semmilyen fölösleges eleme. Tervezőjét kizárólag a célszerűség vezette, amikor papírra vetette elképzelését. Felső részébe a közepén levő, 27 méter magas, hengeres szárban levő csigalépcsőn lehetett feljutni.

Fent, a 13 méter magas és 17 méter széles tartálytérben két, egymást gyűrűszerűen körülvevő 500-500 köbméteres vasbeton víztartály épült.

Innen a megyei levéltárban található tervek szerint egy búvónyíláson lehetett kijutni az építmény tetejére, amit egy ma is látható, rossz emlékű betonalkotmány koronáz. Az elmúlt világégésre emlékezve és az akkoriban reális lehetőségnek tekintett harmadik világháborúra készülve egy kis bunker áll ma is a csúcsán.

Hasonló egyszemélyes betonkoporsót korábban a Kossuth téren is lehetett látni. A Verseghy könyvtár épületén állt, amíg a felújítás el nem tüntette onnan. Csak sajnálni lehetett azt a szerencsétlent, akit egy fegyveres össze­tűzés esetén ilyenbe zárt egy ostoba parancs.

Biztos lehetett benne, hogy nem éli meg a békekötést. A ma már használaton kívül álló tornyot szemmel láthatóan megviselte az építése óta eltelt bő fél évszázad.

A betonból helyenként kilátszik a vasalás, egyetlen felújított része, a felső részének a sokáig reklámfelületként használt, ma üresen virító fehér festése.