Disznótor vidéken? – Csak szabályosan!

– Meggondolom, mikor lesz legközelebb disznóvágás a faluban! – sóhajtott Burka István. Nagyrév polgármestere a minapi disznóölésről és lakomáról beszélt…

A településvezető szerint a hagyományos disznóvágás az egyik legjobb közösségkovácsoló program, faluhelyen évszázadok óta ez a tél csúcspontja.

– Csakhogy annyira megszigorodtak az ezzel kapcsolatos egészségügyi előírások, hogy az embernek elmegy a kedve az egész hercehurcától… – fogalmazott Burka István, majd elmesélte, hogy a levágásra ítélt disznót csak hivatalos vágóponton szabad megszúrni, azaz a jószágot reggel fel kell tenni egy teherautóra vagy utánfutóra, el kell szállítani, ott megszúrják, majd vissza kell vinni.

– Ez akár több órát is igénybe vehet. Onnantól sem lehet csak úgy, az udvaron felnyisszantani a sertés hasát: csakis – esetükben – a közkonyhán.

A legtöbb polgármester talán nem is tudja, hogy az előírás még ennél is szigorúbb. A jogszabályok megértésében a kormányhivatal Élelmiszerlánc-biztonsági és Állategészségügyi Osztályának vezetője, dr. Tóth Sándor sietett segítségünkre.

Elmagyarázta, mindenekelőtt azt kell megkülönböztetni, hogy az élelmiszert mi magunk fogyasztjuk el vagy mások is, azaz közfogyasztásról van-e szó.

Az előbbi esetben értelemszerűen csak mi esszük meg a hurkát-kolbászt. Ha viszont már a szomszédnak, utcabelinek is adunk kóstolót (függetlenül attól, hogy ingyen adjuk vagy pénzt kérünk érte), az uniós szabályozás alapján az már közfogyasztás, és forgalmazásnak minősül.

– A szigorú szabályozás tulajdonképpen a többiek védelmében szükséges – állította a szakember. Példaként hozta fel, mi történne akkor, ha egy parazitával fertőzött állatot dolgoznának fel, és az abból készült élelmiszert osztogatnák szét. Nyilván betegség.

Pedig a tulajdonos a legjobb indulattal járt el, csakhogy nem volt meg a szükséges szakismerete, szabályos húsvizsgálatot sem tudott elvégezni. Ebben az esetben bizony a sertésfeldolgozó a felelős a betegségért, akár elmarasztalásra is számíthat.

Az uniós előírásnak megfelelő disznóvágást a kistermelői rendelet is szabályozza. E szerint csak azok a gazdálkodók adhatnak másoknak saját tulajdonú állatból származó disznóságokat, akik hivatalosan is végezhetnek élelmiszer-előállítási tevékenységet.

Ehhez először nyilvántartásba kell vetetni magukat. Ügyelni kell arra, hogy a disznóvágás esetükben is csak hivatalos szúróponton történhet. Az állatorvosnak pedig igazolást kell adni arról, hogy forgalomba hozható az élelmiszer.

Az önkormányzatok esetében még bonyolultabb a helyzet. Egy önkormányzat ugyanis jogilag nem tud kistermelő lenni. Egy falu tehát csak úgy tud(na) össznépi disznóvágást tartani, ha az ennivalókat valamilyen engedélyezett helyen állítják elő.

Például a közkonyhán, de a falu főterén semmiképpen. Előtte természetesen a jószágot mindenképpen ugyanúgy el kell vinni vágóhídra, és meg kell vizsgálnia az állatorvosnak. Mindezt pedig jó előre be kell jelenteni a hatóságnak, aki szúrópróbaszerűen ellenőrizheti is az előírások betartását.

– Ne feledjük: első az ember egészségének a védelme! – hangsúlyozta dr. Tóth Sándor. A szakember reméli, hogy a szigorú szabályozás nem veti vissza a valóban remek egykor virágzó közösségi programot: a disznóvágást.

Elvileg minden sertést be kell vizsgáltatni

– A magánfogyasztásra levágott sertések vágását is be kell(ene) jelenteni a hatóságnak! – figyelmeztetett dr. Tálas Sándor kunszentmártoni hatósági állatorvos. Mivel azonban sokan nem tudnak erről, nem vált gyakorlattá.

– A legnagyobb problémát egy parazitás megbetegedés okozhatja, mely Szerbiában meglehetősen gyakori. Hazánkban azonban szerencsére alig-alig fordul elő.

– Az állatorvos szerint természetes, hogy egy önkormányzatnak be kell tartania a szigorú előírásokat disznóvágás esetében. De házi vágásnál is!

– Elvileg minden levágott állatot meg kellene vizsgálnia egy állatorvosnak, mielőtt feldolgoznák azt. Nehézkes azonban hétvégén hajnalban kihívni egy szakembert minden leölt disznóhoz.

– Korábban egyébként az állatorvosok mindegyikének volt egy mikroszkópja, melynek segítségével pár perc alatt kiderült a helyszínen, egészséges-e a jószág.

– Az új szabály szerint a mintát egy olyan helyre kellene bevinni, ahol egy speciális vizsgálatot is el tudnak végezni. Ez nem életszerű – ismerte el dr. Tálas Sándor. Hozzáfűzte: a kérdés számos szakfórumon felvetődött már, de megoldást nem találtak rá.

Borítókép: Daróczi Erzsébet