Legendás lelkészek voltak – emlékezés Színi Béla és Gál Lajos tiszteletesekre

Gál Lajos tiszteletest 1932-ben választotta meg a gyülekezet lelkésszé. Érdemei közé tartozik, hogy gyarapította az istentiszteletek számát, és beindította a házankénti lelki gondozást is.

1934-ben Gál Lajos kezdeményezte, hogy a község a nagy kiterjedése miatt létesítsen temetőt a virághegyi szőlők területén.

A lelki épüléssel, missziós munkával párhuzamosan az anyagi gyarapodás lehetővé tette, hogy Gál Lajos a templom százötvenedik évfordulójának közeledtén kezdeményezte a több ezer pengős kiadást jelentő kántorlakás építését, a parókia, a harangozólakás és a melléképületek renoválását. Ezenkívül gyűjtést kezdeményezett az orgona átépítésére, a templom fűthetővé tételére is.

Benke Géza nyugdíjazott kereskedő, Tiszaföldvár „történelmi lexikonja” ekképpen emlékszik vissza a tiszteletesre: „Cambridge-ben végzett, igazi lángelme volt, kiváló szervező és igehirdető pap.

Amikor ideje engedte, ment a lakásokra családlátogatóba. Ő nehéz időben, iszonyú erőfeszítéssel próbálta megtartani a gyülekezet templomba járó aktív részét, és sikerrel tette.”

A nemzet érdekében kifejtett munkáiért a rendőrség letartóztatta. A presbitérium jegyzőkönyvbe foglaltatta, hogy Gál Lajos politikai pressziót soha nem gyakorolt rájuk, a templomi szolgálatai mentesek voltak a politikától.

Mindennek ellenére két év börtönt varrtak a nyakába. Mindezen gondterhelt idők alatt Szini Béla helyettes lelkész látta el a lelkészi teendőket.

Gál Lajos 1947 júliusában visszatért a gyülekezete élére, és támogatta, hogy az ószőlői egyházrész váljon le a Beltéri egyházrészről és annak lelkésze Szini Béla legyen.

Első legerősebb ténykedésnek számított, hogy anyagi és erkölcsi értelemben is támogatták a gimnázium létrehozását.

Lajos feladta, nyugalomba vonult. Egy emberöltőnyi időt, negyvenkettő évet töltött itt, hatalmas, karizmatikus személyiség volt.

Színi Béla tiszteletesre pedig így emlékezik Benke Géza:

„Lehetetlen lenne nem felsőfokon beszélni a Kárpátal­járól származó tiszteletes úrról. Építő prédikáció volt minden beszéde, amit a legegyszerűbb és a legmagasabban kvalifikált emberek is megértettek.

Színi Béla 1944-ben került Tiszaföldvárra, amikor Gál Lajost börtönbe zárták, és felkérték a helyettesítésre. Nagy lokálpatrióta volt, aki mindent a településért és körzetéért tett.

Isten házát és környezetét varázslatosan megújította, de a gimnázium létrehozásánál is elévülhetetlen érdemeket szerzett. 1971-ben mindenki megdöbbent halálának hírére. Hirtelen távozott, infarktus vitte el. Hatvanhét évet élt…”

Mindenekfelett igazi művész volt a prédikátor

Széles Julianna, aki a templom legendás prédikátorától egy kéznyújtásnyira nevelkedett, így emlékszik Színi Bélára: „Élmény volt, ha a templomba elvitt mamám. Ha a tiszteletes úr játszott az orgonán, tele volt a templom.

A lelkész úr odaadó volt nem csak a prédikációban és a szórványoknál végzett szolgálatban, de a templom szépítésében is. Olyan év nem volt, hogy ne látogatta volna meg családomat, rokonaimat.

Mindenekfelett igazi művész volt. Faragványaival varázsolta egyedivé a templom belsejét.

Borítókép: Shutterstock